AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

Nagydiósi Gézáné: Magyarországi női lapok a XIX. század végéig

hölgyeihez azon nehéz, de nemes hivatásról szóljon, mely iránt közöttük sokan lelkesülnek, de melyet több áldozattal nálánál senki sem teljesíthet" — írja Eötvös, midőn a szerkesztő részvétlenségről számol be neki. 1861. ápr. 6-tól az év végéig él csak az Anyák Hetilapja, de a következő év elején Szünórák címmel havonta jelenik meg. Külső kiállításban szebb lesz, tartalma nem csupán az anyáknak, hanem az egész családnak szól és terjedelme is megnövekszik. Az új lap a nőt a családi élet központjában igyekszik kielégíteni. Az aktuális témákat mellőzi azzal, hogy ezeket a szépirodalmi és divatlapok úgyis bőséggel tárgyalják, ezek helyett lelket és ízlést nemesítő olvasmányokkal, történeti és földrajzi ismertetésekkel, a nagy emberek életrajzával, hazai és külföldi népszokásokkal, találmányokkal, utazásokkal, ismeretterjesztő cikkekkel, adomákkal, aranymondásokkal, mesékkel, mondákkal, zenei, irodalmi és művészeti apróságokkal lép az olvasó elé. Külön ,,női ismerettár"-at ad, hogy mindent együtt találjanak, ami őket érdekelheti. Bár a cél nemes volt s a lapnál jeles írók működtek közre (Arany, Eötvös, Jósika, Podmaniczky, Tóth Lőrinc, Lukács Mór, ír Fáy, Garay, Vachottné, Wohl Janka, Szász Károly, Szendrey Júlia), mégis csak a kiadó áldozatkészségéből maradhatott fenn addig is, amíg 1862. aug.-ban a 6. számmal végleg meg nem szűnt. Annyi előfizetője sem volt, hogy az előfizetési díjak a nyomdai költséget fedezték volna.

34 Vachottné alkotókedvét nem vette el a sikertelenség. Ujabb vállalkozásba kezd. Ugyancsak Deák és Eötvös bíztatására jelenteti meg a Magyar Gazdasszonyok Hetilapjá-t 1863-tól hetenkint. Kiadója a Magyar Gazdaszszonyok Egylete, jótékony egyesület, célja az árva gyermekek megmentése az anyagi és erkölcsi nyomortól. A lap azért is kéri a támogatást, mert ,,a fölös jövedelem a megmentettek számát gyarapítja". A lap szépirodalmi része több kiváló író és írónő közreműködése mellett gazdag, érdekes és szórakoztató. „Gazdasszonyi tárcája" figyelemre méltó; a neveléssel is behatóan foglalkozik, ezenfelül háztartási tudnivalókat ad (ételek készítése, piaci árak, ételreceptek, „mind kikísérletezés után" stb.), továbbá irodalmi és művészeti rövid híreket és természetesen az egyesület híreit. A lap — bár női lap — mint egyesületi közlöny nem tartja magához méltónak, hogy divatmintákat adjon. Mégis gazdasszonyi tárcájában néha divathíreket is közöl és segítségét fölajánlja bármi ilyen irányú kérdésben; magánúton küld is pl. szabásmintát. A Magyar Gazdasszonyok Hetilapja sem tudott olyan sikert elérni, mint amilyet megérdemelt volna. Szükségességét a korabeli lapok is elismerték. Még Vajda is, a Nővilág szerkesztője, örömmel üdvözölte lapjában az első számot, mint közhasznú lapot, bár szinte fenyegetően figyelmezteti, nehogy hasonló sorsra jusson, mint a többi „megfelelőleg szerkesztett, de a közhasznúság céljában megbukott közlöny" és hogy maradjon szorosan a címében kimondott szakmánál. Nem tartja belevalónak a novellát, költészetet, élcelődő csevegést, és ezek miatt az első számot nem véli a legszerencsésebb előhírnöknek.

35 A Magyar Gazdasszonyok Hetilapját elsodorja a nehéz gazdasági helyzet 1865. szeptemberében. 206