AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

Nagydiósi Gézáné: Magyarországi női lapok a XIX. század végéig

Áz első kísérletek A XVIII. század elején Európában már írtak kifejezetten nők számára folyóiratokat. A híres angol hetilap, a Spectator, 1711-ben jelent meg és nyíltan hirdette, hogy közleményeit a nőknek szánja. Ezt követte több német lapocska, amely a nők behatóbb oktatását szorgalmazta. 1725ben a Die Vernünftigen T

adlerinnen volt a legkiemelkedőbb, majd a század második felében a nálunk is ismert Iris, mely 1774-ben született, de már 1776-ban meg is szűnt. A német lapok közül külön érdeklődést érdemel a Orätzer Frauenjournal című hetilap, amely 1795. évi első évfolyamának alcímében és fedőlapján magyar vonatkozást is ígér („Oesterreichs und Hungariens Töchtern gewidmet von Neun Freundinnen ihres Geschlechts"), de egy-két pesti színházi hírt leszámítva, vajmi keveset ad. Magyarországon az első magyarnyelvű időszaki sajtótermék nők számára az irodalomtörténeti szempontból is nagyjelentőségű Uránia volt. 1794 júliusában jelent meg az első kötet Kármán József és Pajor Gáspár szerkesztésében és kiadásában.

1 Kármán a főrendű asszonyok körében találta elsősorban közönségét, hiszen műveltségben és anyagiakban csak ők jöhettek számításba. A lapot mégis minden nőnek szánja, „hazánk szerelmes Leányainak, hogy tiszta, kellemes, hasznos társalkodóné ja legyen nekik".

2 Nem nagyon eredeti, de változatos összeállításban vallás- és hazaszeretetre buzdít; Egy ujj-házas levelei Barátjához, Fanni hagyományai, Fejveszteség, A nemzet csinosodása c. tanulmány, nemzeti házassági szokások, anekdoták, epigrammák képezik tartalmát. A második kötet — negyedév múlva — már „módit" is ismertet és gyakorlati tanácsokat ad (porcelánjavítás, bőrápolás, levesek, pogácsák készítése, húsfüstölés stb.). Az Uránia Vácon Gottlieb Antal városi nyomdájában készült ékes, díszes betűkkel, nyolcadrét formátumban. Kiállításban messze felette áll a kezdetlegesebb korabeli szépirodalmi lapoknak és mégis mentegeti magát az első kötetben a „rosszatska" papír miatt, ezzel okolva a rézmetszetek nem megfelelő érvényesülését. A kötetek elején felsorolja előfizetőit (104, majd 38 név, kb. harmadrésze nő). A harmadik kötet után — 1795. áprilisban — bizonyára elsősorban az előfizetők kis száma, de valószínűleg politikai nehézségek miatt is meg kellett szűnnie. A következő kötetet még ki akarták adni, de közben Kármán meghalt és e korát megelőző kísérlet, mely „minden megkívánható tökéletességgel fel lévén ruházva, s beillett volna Európa elsőbb dámáinak tsinos kezeibe is",

3 félbeszakadt. Sokáig kísérlet sem történt hasonlóra. 1806 és 1809 között Pesten meg jelent Damenzeitung—

eine Auswahl der bessern orig. kleinen Aufsätze in Prosa und Versen — címmel hetenként kétszer egy időszakos sajtótermék, ennek azonban a női lapok fejlődésére hatása nem volt. Ugyancsak nem jelentett fejlődést a Laura sem, melyet Révkomáromban adott ki Gödörházi Gödör József 1824-ben, a „pallérozottabb magyar Famíliák számára". A szerző olyan időszakos lapot akart kiadni, „mellyek által a nemzeti kultúra a Szép nem között is virágozhatik." Csak két füzet jelent meg belőle, tartalma is igen kezdetleges volt. Ezután évtizedek következnek női lapok nélkül. Hiányukat részben az 194