AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

Kókay György: A bécsi Magyar Hírmondó (1789—1803)

Érdekes ezzel kapcsolatban megemlékezni arról, hogy a Soproni Evangélikus Iskola magyar ifjúsága által rendezett ünnepélyen, amelyen megjelent Széchényi Ferenc és Pejachevich grófok is, Wietoris rektor szükségét érezte annak, hogy megnyugtassa az aggodalmaskodókat: ,,.. .Ezen bé-állott Ns Iffjú Magyar Társaság éppen nem valami ártalmas Frantz Jakobinus Klubot jegyezzen (amellytől a Jó Isten bennünket mindenkoron megójjon). Soha nem volt, nem is lessz ezen Ns Társaságnak a vége és tzéllya, hogy botránkoztató beszédekkel, vagy írásokkal töltse ártatlan idejét."

83 Az irodalmi társaságok munkáján kívül tudósítottak azokról az írókról is, akik magányosan — vagy ahogy ők írták — „külön-külön" dolgoztak. Olvashatunk Csokonai magáramaradt, küzdelmes költői sorsáról, életének egy-egy mozzanatáról és megjelenő munkáiról. Verseivel is többször találkozunk az újságban 1793-tól kezdve. A Magyar Hírmondóból ismerte meg a magyar közönség Csokonai nevét: első versei itt jelentek meg. 1794-ben egy debreceni levelet olvashatunk a lapban, amelyben elismeréssel írnak Csokonairól: „Egy két jó Iffjat formálni a Hazának, sokkal nagyobb nyereség, mint az ellenségéből ezret le vágni: mert ez tsak az ellenségnek árt, nekünk pedig nem használ." Majd Nagy Sámuel és Csokonai érdemeinek a felsorolására tér rá a levél írója. Csokonairól többek között ezt írja: „Ha a szorgalom, a leg nagyobb nyavalyákat okozó olvasás, a természeti felséges és szép ész, valakit tökélletesíthetnek; ezt a ditséretet Csokonay Mihálytól meg tagadni nem lehet... Ö néki felséges esze van, amely egyszersmind szép, kies, és magához von. .. Ebből ollyan Poétája lesz a Hazának, hogy szép és kényes gustusu tudósainknak sem kell a szépségekért idegen nyelvek között keresgélni."

84 A későbbiek folyamán Csokonai egy-egy művének megjelenséről és azoknak ismertetéséről olvashatunk a Magyar Hírmondóban. Csokonai neve nem tűnik el: 11 éven keresztül rövidebb-hosszabb szünet után ismét találkozunk valamely versével, vagy vele kapcsolatos közleménnyel. Még 1803-ban, az újság utolsó évfolyamában is közölnek hírt, még hozzá a címlapon, Csokonai műveinek a kiadásáról. „Mi légyen az árok nem tudjuk, de hogy gyönyörködve fogják Hazánkfiai akármelly árért is olvasni, a Munkából láthatjuk."

85 Csokonai pedig Kerekes SámueL halála alkalmával Göröghöz írt versében fejezte ki fájdalmát a jóbarát elvesztése miatt: „Megholt egy haza embere megholt és idegen por fedi Bécs alatt. a fáradt Kerekest. . ." (Qörög úrhoz) Nem tudjuk, hogy mindezek ellenére miért maradt megválaszolatlanul Csokonainak, az a levele, amelyet 6rörögrékhez írt, és amelyben arról olvashatunk, hogy Rozgonyi és Kövy professzorok ajánlatára Csokonai vállalkozott arra, hogy Bécsbe megy és a Magyar Hírmondó munkatársa lesz. — {Kerekes halála után ugyanis Debrecenből kértek új segítséget a Magyar Hírmondó szerkesztői.)

86 — 1801. március 19-én Márton Józsefhez írott levelében

87 amiatt panaszkodik, hogy ajánlatára nem kapott választ Görögtől. Lehet, hogy valóban —, mint Csokonai hitte — a „rendetlen postázás" volt az ok, bár az a körülmény, hogy e Mártonhoz (aki akkor szintén munkatársa volt az újságnak) intézett levél is eredménytelen maradt, mégis arra vall, hogjr 185