AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

Kókay György: A bécsi Magyar Hírmondó (1789—1803)

így fejezi be tudósítását: „Latzkovits olly bátor volt, hogy maga vetkezett-le, s az ingét is maga hasította-le magának. Ellenzetté elébb, kezeinek összeköttetését is: de végre ugyan tsak megengedte. — Hajnóczi is, nagy bátorsággal hólt meg."

59 Qörögék, az európai fejlődést figyelemmel kísérve, felismerték, hogy a magyarság sorsának és életszínvonalának javítása nagy mértékben a polgárosodástól függ. Az ipar és a kereskedelem kifejlesztését és a mezőgazdaság modernizálását sürgetik lapjukban több alkalommal. így például a pozsonyiak számára azt tanácsolják, hogy „manufaktúrák és fabrikák" által segítsenek magukon. Elsősorban a szövőiparra gondolnak, „minekutánna tsak ez az eggy mesterség is virágozna, mennyi pénz benn maradhatna a Hazában". Azt is látják, hogy gazdasági elmaradottságunk oka gyarmati helyzetünk. Erre természetesen nem nyíltan, hanem egy kissé körülírva mutatnak rá, oly formában, hogy egy magyar és egy „anglus" párbeszédét közlik. Ebben az angol azon csodálkozik, hogy noha sok a juh Magyarországon, a gyapjú mégis drága. Majd megmagyarázza a magyarnak hogy az „indusriának", a kézművességnek a kifejlesztésére van szükség, hogy a magyarok a nyersanyagot sajátmaguk dolgozhassák fel. Bírálják az iskolai oktatásnak a gyakorlati élettől való elszakadását is. A párbeszéd során a magyar ugyanis azért is panaszkodik, mert kevés Magyarországon a mezőgazdaságról írott könyv, az iskolában csak a latint szajkoltatják annak is a fejébe, aki gazda, vagy csizmadia akar lenni. Az ipar mellett felismerik a kereskedelem nagy jelentőségét is. Galícia példájára, amely „néhány esztendők óta szem-látomást fel-vette magát az élettel való derekas kereskedés által", javasolják: „Melly nagy része tehetné az által magát szerentséssé a Magyar Hazának is, ha saját felesleg való termését mindenkor jó móddal eladhatná. Rajta leszünk mi tellyes igyekezettel, hogy Magyar Hírmondónk e részben is hasznos eszköz lehessen Kedves Hazánkfiainak."

61 Görögék javaslatai, melyekkel az elmaradt magyar gazdasági életet akarták reformok által fellendíteni, az olvasók egyes rétegeinél visszhangra találtak. Ezt bizonyítják azok a levelek, amelyeket a szerkesztőkhöz küldtek. Békés megyéből például ezt a levelet olvashatjuk a lap 1792 december 21-i számában: ,,.. .Sok hasznos igazságokat terjesztett már a Magyar Hírmondó a Magyar Világ eleibe; de alig hiszem, hogy eggy is nyomósabb lehetett volna ezek közzül annál, amit egy Toldalék-árkusban a 489-dik oldalon mond az Anglus a Magyarhoz: „Talán, úgymond, a bővségben meg nem emlékeztek a szükségről; talán nintsenek Granáriumaitok, élésházaitok? — Mikor volt bővebb gabona-termés Magyar Országban, főképpen az alsó részekben, mint az idén ? — Most lehetett, sőt kellett volna valóban mindjárt haszonra fordítani az Anglus szavait; de szomorúan tapasztaltam jártomban költőmben, hogy a temérdek gabona, még az essős Októberben is a szabad ég alatt sínlődött... Ha közönséges Granáriumoknak tartása felállhatott volna: mindjárt bé-adhatott volna azokba egy részt a szegény ember; s pénzre kapván, ebből idejében kimunkáltathatta volna több részét is gabonájának, s nagy örömmel fogott volna újra a föld-míveléshez. — így van ám ez, azokban a tartományokban, mellyekben előre nézvén a gondos Kormányszékek, mindenkor tele gabona tárházakat tartanak jövendőre. — Ki tudhatja azt előre, ha vallyon a következő esztendő, 178