AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

Kókay György: A bécsi Magyar Hírmondó (1789—1803)

nagyon ímmel-ámmal harcolnak, és hogy az uralkodó „atyai gondoskodása" ról alig, vagy pedig csak igen felületesen írnak,

56 ők, mint láttuk, e magatartásukon a későbbiek során sem változtattak: nem harcoltak a felvilágosodás eszméi ellen (sőt, azok jórésze átjárta gondolkozásukat), és nem hízelegtek a hatalmonlevőknek, hanem — a lehetőségekhez képest — a nép szenvedéseinek voltak szószólói. Tudhattak arról a mozgalomról, amely /. Ferenc reakciós intézkedéseinek a hatására 1794-re már országos méreteket öltött. Személyes kapcsolataik a radikalizálódó értelmiség neves képviselőihez, de saját magatartásuk is arra vall, hogy nemcsak ismerhették, de rokonszenvezhettek is e mozgalommal. A cenzúra-viszonyok következtében az újságból ezekre nézve nem túl sokat tudunk meg. De ez a kevés — ami néha nem is más, mint egyszerű hiánya azoknak a demokratikus eszméket és mozgalmakat elítélő cikkeknek —, amelyeket a kormányzat, mint láttuk, jó néven vett volna tőlük — is sokat mond. A magyar jakobinusok perébe, ebbe a — Berzeviczy Gergely szavaival élve — „Tehetség és Tudomány ellen indíttatott háborúban", melyben a vádlottak „kitűnő eszes és erőteljes Férfiak, tisztelt Tudósok, ismert írók valának", számos Görögékhez közelálló személyt is bevontak. így mindenekelőtt a magyar jakobinus mozgalom egyik vezetőjéről és vértanújáról, Hajnóczy Józsefről tudjuk, hogy Oörögék közvetlen munkatársa volt: 1791-ben ő dolgozta fel és írta meg a lapban a francia forradalomról szóló híreket. Kazinczy azt írja, hogy többször találta őt Görög szobájában e munka közepette.

57 S hogy a következő években is jó viszonyban voltak egymással, bizonyítják Hajnóczy búcsúlevelei. így Kéler Gottfried erdélyi kancelláriai lajstromozóhoz írt búcsúlevelében Görögtől és Kerekestől is elbúcsúzik. A húgához írt levélben említett listán pedig, amelyre Hajnóczy azoknak a nevét jegyezte fel, akikkel közelebbi viszonyban volt, s akiktől így kívánt búcsút venni, szintén szerepel Görög Demeter neve. Érdekes azt is megjegyezni, hogy e listán egyes nyilvánvalóan gyanús egyének nevét Németh jogügyi igazgató vörös ceruzával aláhúzta; ezek között van Görög Demeteré is.

58 Hajnóczyn kívül még sok olyan személlyel voltak jó kapcsolatban Görögék, akiket a perben elítéltek. íróink közül 1795 előtt Kazinczy, Batsányi és Verseghy neveivel találkozunk a Magyar Hírmondóban. Magáról a perről és a kivégzésről több közleményben is beszámolnak. A cenzúra ebben az időben már nem engedett meg őszinte véleménynyilvánítást: Görögék a hivatalos közleményeken kívül mindössze néhány pesti levelező alapján számolnak be az eseményekről anélkül, hogy véleményt mondanának. E hallgatás azonban, és az a néhány jelző, amellyel, pesti tudósítójuk alapján a vértanúk bátorságáról szólnak nem hagy kétséget afelől, hogy Görögék milyen érzelmekkel viseltettek a magyar jakobinusok iránt Egy 1795. május 18-i pesti levél alapján beszámolnak Martinovics degradálásáról, egy 20-i alapján pedig a kivégzésről. Egy hét múlva közölnek egy újabb tudósítást, amelyet Budáról máj. 30-án keltezett egy másik levelezőjük: „Az itt 20-dik Májusban végbe mentt Exekútzió le-írását olvasván a Hírmondóból: meg nem állhattam, hogy némelly Jegyzéseket ne közöllyek, úgymint aki tudhatom a dolog valóságát; mivel azon a Négyszögű kerítésenn (quaréen) belől állottam, mellyet, a Végző-hely körül formált a Katonaság." Majd cáfol több apró részletet a kivégzés körülményeivel kapcsolatban, és 12 177