AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)
V. Waldapfel Eszter: Az Országos Széchényi Könyvtár a felszabadulás óta (1945/1957)
A belső hibák s a férőhely hiánya mellett nem tudott e fontos feladatának megfelelni költségvetésének és személyzeti létszámának szűk keretei miatt sem. Még rosszabbá vált a helyzet, amikor 1950-től kezdve az Országos Könyvtári Központtal, mint felügyeleti csúcsszervvel került egy költségvetési rovat alá. Az OKK általában a tudományos könyvtárak várakozásának nem felelt meg, a hozzáfűzött reményeket nem váltotta be. Az Országos Széchényi Könyvtár 1952-es módszertani felülvizsgálata, de az Országos Könyvtári Központ két hónappal később tartott felülvizsgálata is, megállapította, hogy az OKK általában igen szűkkeblűén bánt a felügyelete alá tartozó könyvtárakkal, a legmostohábban azonban a vele egy rovaton levő Széchényi Könyvtárral. Hogy csak egy megdöbbentő példát hozzak ennek bizonyítására, az országos viszonylatban már ekkor oly sok irányú és fontos igényeket — többek között a tudományos kutatás és muzeális gyarapítás igényeit — kielégíteni hivatott Széchényi Könyvtár állománygyarapítási rovata csak tízezer forinttal volt magasabb mint az Országos Könyvtári Központé, amelynek pedig csak könyvtártudományi kézikönyvtárának, hivatali szakkönyvtárának gyarapítása volt a feladata. Az 1952. esztendő döntő jelentőségű az egész magyar könyvtárügy s így a Széchényi Könyvtár történetében is. Ez az első esztendő, amelyben a könyvtár évi tervében elvi könyvtárpolitikai célkitűzések is jelentkeztek. Ha ezek a célkitűzések még nem elég konkrétak is, mégis mutatják az irányt az elvi tisztázások felé. Ebben a munkatervben már — bár még mindig elég bizonytalanul — tudományos feladatok is szerepelnek. 21 E terv azonban világosan megmutatja azt is, hogy a Könyvtár fejlődésében bizonyos fokig elszakadt az élet reális követelményeitől, sokszor jelszavak után indult, sajátos nemzeti könyvtári feladatainak következetes ellátása helyett, tetszetős látszatmunkákat vállalt, elvesztette lába alatt a szilárd talajt és sokszor maga sem látta világosan — amint azt az ez évi terve mutatja — feladatait. A közművelődési funkciót betöltő könyvtárak között természetszerűleg nem találta meg a maga helyét, fejlődési területét viszont: tudományos, nemzeti könyvtári funkcióját nem merte következetesen és egyértelműen vállalni. Bizonyos lendületet ad kétségtelenül a Könyvtár fennállásának közeledő 150 éves jubileuma, ennek kapcsán kezdenek tisztázódni funkciójának kérdései is, de a helyes arányt és fontossági sorrendet saját tudományos feladatai, belső munkája és közművelődési feladatai között még mindig nem találta meg. Ebben a szakaszban ismételt lépéseket tesz a Magyar Tudományos Akadémia felé egy könyvtártudományi Bizottság létrehozása és ezzel a könyvtártudomány, mint tudomány elismertetése felé, de egyelőre ígéretektől eltekintve, eredménytelenül. Ebben a stádiumban érte a Könyvtárat az 1952 májusi 2043/13J1952. minisztertanácsi határozat, mely az Országos Könyvtári Központot megszüntetve, feladatainak jelentős részét a Széchényi Könyvtárra ruházta. 22 E határozat expressis verbis kimondja, hogy az „Országos Széchényi Könyvtárat, mint az ország legnagyobb könyvtárát a tudományos és tömegkönyvtárak legfontosabb segítőjévé kell fejleszteni. Feladata, saját könyvtári tevékenységének továbbfejlesztése mellett, a módszertani és bibliográfiai segítségnyútjás a többi könyvtáraknak. Az Országos 2 17
