AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

Kókay György: A bécsi Magyar Hírmondó (1789—1803)

Vallási kérdésekről és a papságról alkotott véleményükön is a felvilágosodás hatása érződik. A vallást ugyan fontosnak tartják a „polgári Társaságok tagjainak," de harcolnak a vakbuzgóság ellen. A hazafiatlan francia papokkal szemben, akik a ,,jóigyekezetnek meggátlói", nem leplezik ellenszenvüket: ,,A Papok- kik, mig ő reájok nem került sor, ugyan buzogtak a Haza ügyéért; de mihelyt az el múlt hónapban, az 1789. észt. Nov. 2-dik napjain Végzés fordult fel, mellynek ereje szerént, által szállottak a Státus birtoka alá azon Jószággai, mellyek eddig a papok kezeiknél voltak: már mindjárt el felejtkeztek, a Haza eránt való kétszeres kötelességeikről, mellyekkel úgy is tartoznak annak, mint közönségesen minden Hazafiak, s úgy is, mint a Státusnak Tisztviselői... Mert nagyon tudja már a Nép is Fr. Országban . .. hogy a Papság is a Polgári Társaságért van, mellynek tehát végső veszedelméből lehető ki szabadításáért nem tsak a felesleges valót; hanem mindenét s még életét is tartozik fel áldozni."

42 Hasonlóképpen vélekednek a magyar papságról. Amennyire dicsérik azokat a papokat és papnövendékeket, akik részt vesznek a nemzeti nyelv művelésében, éppannyira elítélik a felvilágosodás ellenségeit. Egy alkalommal Győrből közölnek levelet, melynek írója azért panaszkodik, mert — noha náluk sokan olvasnának — ,,de eggyik Lelki Atya a Farsangi Vasárnapon a könyvek olvasása ellen prédikáll; a másik azt mondja, akik illyen s illyen könyveket szereznek, krajtzáron vásárolják a poklot: nem tsuda, ha a félszegek eltántorodnak."

43 Azt javasolja a levélíró, hogy az ilyen népes városban a ,,fővebb hatalom" a prédikációt az elmondás előtt egy nappal vizsgálja át. Máskor pedig egy jászberényi szerzetes vakbuzgóságáról beszámolva, azt írják, ,,hogy az illyen beszéd okos Embert halálra botránkoztat, eggyügyü tudatlan hallgatót pedig meg szédíthet."

44 A nemesség nagy része a francia forradalom hatására hamarosan feladta nemzeti programját és ellenzékiségét: a rendi alkotmány védelmére szövetséget kötött az uralkodóval. A Hadi és Más Nevezetes Történetek feltűnő, kurzív szedéssel közli a király beszédét a rendekhez, mellyel megerősítette ,,az ő Privilegyiomaikat, Szabadságaikat, Szokásaikat, Jussaikat és Igazságaikat." E rendi alkotmány visszaállítása a jobbágyság számára a földesúri önkény fokozódását és a nép nyomorának a növekedését eredményezte. Görögék, akik, mint láttuk a nacionalista külsőségek ellen is felemelték szavukat, nem maradtak némák a nép szenvedései láttán sem. Ezen a ponton is túljuttotak a rendi mozgalom korlátain és magatartásuk inkább azokhoz a hazafias értelmiségiekhez hasonlítható, akik rádöbbentek arra, hogy honfitársaik nagy része állati sorban, emberi személyiségük méltóságától megfosztva él abban a hazában, amely a nemesség részére gondtalan életet biztosít. így gondolkozhattak levelezőik is, akiktől az ilyen híreket kapták, ő általuk számoltak be a legkirívóbb esetekről. Egy „küföldön élő hazafi" így ír hozzájuk: „...Nem nemes szabadság az; hanem minden emberi érzés nélkül való durvaság, midőn a Földes Ur arra hajtja a JobbágyAsszonyt, hogy szoptassa kopó kölykeit, vagy midőn többre betsüli agarát, paripáját, mintsem jobbágyát. — ... Hol tanulnának ezek igazán nemesen gondolkodni, midőn a józan könyv olvasásnak, s az okos és jó emberekkel való társalkodásnak édességét és hasznát meg sem izelitették ? "

45 — A szegény nép nyomoráról és kiszolgáltatottságáról s a vagyonosak fösvénységé 174