AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

Kókay György: A bécsi Magyar Hírmondó (1789—1803)

hogy Franciaországban a protestánsok visszakapják jogaikat, a hírt ezzel a megjegyzéssel toldják meg: ,,A vallás béli visszásság, nem tsinál hát több Bertalan éjtszakáját Frantzia Országban. — Eggy is sok volt!!!'

37

' A magyarországi eseményekről természetesen még több mondanivalójuk van. Az 1790. február 5-i számban közlik II. József rendeleteinek a visszavonásáról szóló hírt. Örömmel írják, hogy a fejedelem késznek mutatkozott eddig tett végzéseitől elállni és a koronát is leküldi Budára. A közlemény cenzurázottan jelent meg. II. József halála után a köznemesség nagy várakozással tekintett az új király uralkodása elé. Fellángol a nemzeti mozgalom, de gyakran csak külsőségekben nyilvánul ez meg, elsősorban a nemzeti viselet divatjában. Oörögék is örülnek, hogy ,,kezd helyreállni a magyar köntös viselete." Gyakran dicsérő szavakkal emlékeznek meg azokról, akik a nyilvánosság előtt nemzeti öltözetben jelennek meg. De e divat túlzásai és az ilyesfajta üres nacionalizmus ellen — miként Csokonai — ők is felemelik a szavukat. Egy alkalommal levelet közölnek, melynek írója helytelennek és túl költségesnek találja e divatot. Felteszi a kérdést: „Nem fogják e az Unokák egykor a szükségest siratni, amit most attyaik a szükségtelen pompával el bujálkodnak? — Miért nem vagytok olly bő kezüek, midőn a Közjóra kellene valamitskét fordítani? — írod, hogy százanként, ezerenként adják ki Naggyaitok az aranyat, a Korona őrző Zászló-Allyaknak fel állítására, s hol van az az érdemes Tudós nállatok, aki azoknak adakozását tapasztalta volna?"

38 Jellemző, hogy a „Tördelékek Közlője" szükségét érzi annak, hogy zárójelben megjegyezze: „Nem tudja még a Barátom, hogy távol lététől fogva születtek már Hazánknak olly igaz Fijai, akik tudják, s akarják is jutalmaztatni a Hazai Nyelv müvelésében Dolgozókat." Más alkalommal pedig a következő hírt olvashatjuk: „Jul. 19-dikén, a Sáros Vármegyei Zászlóally váltotta fel, B. Palotsai Horváth Ur kormányzása alatt, Sopron Vármegye őrálló seregét. Az említett Vezér Urnák vitézi öltözete olly pompás, hogy olly kettőnek az árrán, könnyen fel lehetne egy Tudós Társaságot állítani. •—Tsupán a Tsákója negyvenkét ezer Forintra betsültetik."

39 Beszámol a lap az 1790—1791-i országgyűlésről és a vármegyei gyűlésekről is. Megjegyzi ugyan, hogy a tudósítások terén vannak akadályok. „Sok szép hiteles Tudósításokat iktathattunk volna már mi eddig is írásunkba, az Ország Gyűléséről: de mivel tudtuk, hogy a Budai Ujságirók parantsolatot vettek; mellynek ereje szerént, nem szabad nékiek addig az Ország Gyűlése Történeteiről irni: mig azok Magyar Nyelven ki nem fognak adódni: mi sem akartunk Nemzetünk Oszlop-Embereinek jó végű szokások ellen járni."

40 A vármegyegyűlések előtt felszólítják a megyéket, hogy végzéseiket küldjék meg nekik. Közlik a megyegyűlésekről szóló híreket. A türelmi rendelet tárgyalásával kapcsolatban ezt jegyzik meg: „Adják az Egek, hogy Nemzetünk maga sokszori s közelebbi kárán tanulva, soha többé azon boldogtalan és gyalázatos időket ne engedje vissza térni, mellyekben félni kellett a Magyarnak a Magyartól, a Vallás miá; az Ország Gyűlésein pedig majd leg inkább a Vallás eránt való nehézségek forgottak fenn. — Ha a vallásbéli buzgolkodas annyira el nem ragadott volna sokakat közüllünk, hogy a Protestáns hiv Magyar Hazafiakat szintén Pogányoknál alább valóknak nézzék s üldözzék; nem talált volna bennünket olly sok gonosz.. .

41 173