AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

Kókay György: A bécsi Magyar Hírmondó (1789—1803)

zó'leg Debrecenben, Ungváron és Nagyváradon végezte, Bécsben pedig jogot hallgatott. A nagyvárosi élet örömei és a főúri környezet kényelme (melyhez nevelői állása révén jutott) —, sok kortársával ellentétben — nem elégítette ki becsvágyát. Azért tanult és dolgozott, hogy szabad idejében elmehessen jóbarátjának, Kerekes Sámuelnek a lakására, amely a bécsi magyar testőrírók találkozóhelye volt.

11 Itt szőtték terveiket azok a fiatal magyar írók, akik a császárvárosban belekóstoltak a modern európai kultúrába, hogy miként lehetne ebbe az elmaradt Magyarországot is bekapcsolni. Ezeken a megbeszéléseken az írókon kívül a bécsi magyar értelmiség más tagjai is résztvettek: testőrök, orvosok, szerzetesek és diákok. Széchényi Ferenc titkárával képviseltette magát. Kapcsolatban álltak ugyanis a haladó és nemzeti érzelmű főnemesekkel is. Vállalkozásukat (melynek gondolata nyilván ezeken a megbeszéléseken merült fel) Széchényi Ferencen kívül Festetich György is támogatta. E vállalkozás nemcsak az újság kiadásából, hanem az ahhoz csatolt térképek és költséges rézmetszetek készítéséből is állott. Az a nagy apparátus, amelyet e metszetek elkészítése céljábói foglalkoztattak, a legkiválóbb magyar rajzolókból, és rézmetszőkből tevődött össze. A lap jövedelmét és támogatóik anyagi segítségét jórészt erre a célra használták fel.

12 Az, hogy a szerkesztést miképp osztották meg egymás között, nem tűnik ki az újságból. Ha szerepel is nevük a lapon valamilyen vonatkozásban, többnyire egymás mellett olvasható mindkettőjüké. Minden jel arra mutat, hogy a legnagyobb egyetértésben működtek egymás mellett. „Ketten ugyan, de mindenkor egy lélekkel dolgoztak ők már 12 esztendőktől fogva édes Hazájoknak szentelt igyekezetekben" — írja a Magyar Hírmondó egyik későbbi szerkesztője Kerekes halála alkalmával. A hetenkint kétszer megjelenő újság szerkesztése két személy részére is fárasztó munka lehetett. ,,Mit tegyen minden hétenn kétszer, még pedig nagy sietséggel (amit t. i. az ily Munka kivan) az Érdemes Közönség elébe ki dolgozott Munkát botsátani; s mennyi fáradságba kerüljön ollyan Documentumok utánn irni most, hogy idővel azokra mint egy igazság kútfejére mehessenek a História írók, bizonyságért; mit tegyen mondom, nem tsak mára, hanem sok esztendők előre irni: azt tsak a dolognak esmerői, s a Munkák igaz érdemének értelmesebb meg fontolói tudják meg Ítélni."

13 Kerekes korai halálát és Görög egészségének megromlását is jórészt e fárasztó munka okozhatta. Kerekes halála után, 1800-tól kezdve rövid ideig Takács József, majd Sándorffy József dolgozott a Magyar Hírmondó szerkesztésén, később pedig Kömlei János és Császár József. Végül Márton József volt Görög Demeter szerkesztő-társa, akinek udvari nevelői kinevezésével 1803. március 29-én végleg meg kellett szűnnie a lapnak. Az olvasók, mint már láttuk, szívesen fogadták az újabb bécsi magyar hírlap indulását. A továbbiak során, a későbbi számokban is több ízben olvashatunk elismerő sorokat az előfizetők köréből. 1790 elején egy nagyidai olvasójuk levelét közlik, melynek írója szintén dicséri Görögék vállalkozását: ,,Melly nagy háládatossággal tartozik a Magyar Haza, az Urak nemessen törekedő Társaságának, azt minden egyenes itéletü Hazafi által láthatja. Mert tsak hat holnapok le folytával is sokat tsinált ezen érdemes kis Társaság annak ki pótolására, amit Őseinknek káros szunny adózása el múlatott

14

..." 167