AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

Borsa Gedeon: A magyarországi ősnyomtatványgyűjtemények

családi címeréből a holló (corvus), illetve a tulajdonra vonatkozó korabeli bejegyzés. így eredetük kétségtelen. Nyilván nem csupán ezek a nyomtatványok voltak a Korvinában, hiszen például Pomponius Laetus már 1471-ben nyomtatásban küldte Budára a Silius Italicus-t. 5 Ezen kívül számos ősnyomtatvány Mátyás királynak és feleségének Beatrice-nek van ajánlva. 6 Ezekből nyilván­díszes példányt küldtek a bőkezű uralkodónak. 7 Több hazai könyvtárban (Győr, Pannonhalma, Gyöngyös stb.) őriznek még olyan ősnyomtatványokat, melyeket csak a későbbi századok bejegy­zései alapján tartanak korvináknak. A nyomtatott korvinák nem különösen díszesek (kivétel a párizsi Aristoteles), így feltehető, hogy ezeknek a fent említett korvinagyanús könyveknek legalább is egy része valaha való­ban a híres budai könyvtárban volt. A Bibliotheca Corvina az akkori világ egyik legjelentősebb és legismer­tebb könyvtára volt, így a többi hazai gyűjtemény — főleg méreteiben — nem versenyezhetett vele. Meg kell azonban említeni, hogy a korabeli magyar humanisták: főpapok és főurak is rendelkeztek kisebb-nagyobb könyvgyűjteménnyel. 8 Mégis az egyház különböző intézményei voltak azok, melyek rendszeres és huzamos gyűjtéssel, biztos anyagi bázis segítségével nagyobb könyvtárakat tudtak létrehozni és fenntartani. Hogy ez nem csak puszta feltevés, szolgáljon bizonyítékul a háborúktól kevésbé sújtott Felvidék és Erdély egy-egy máig is egyben fentmaradt könyvtárának eredete. Bártfán a Szent Egyed templom könyvtárának története a XIII. századba nyúlik vissza. Már a XVI. század legelején több tucat ősnyomtat­vánnyal rendelkezett, mikor a reformáció során városi könyvtárrá lett. 9 A máig fennmaradt könyvek közül 47 az ősnyomtatvány. Ezeket ma is az eredeti, 1500 táján készült szekrényben őrzi az Országos Történeti Múzeum Budapesten. 10 Nagyszebenben az ún. Kapellenbibliothek ősnyomtatványai a kora­beli bejegyzések tanúsága szerint, ugyancsak a megjelenésüket közvetlen követő években kerültek a városba. A középkori könyvtárakból — első sor­ban a feloszlott domonkosrendházból — a reformáció során itt is városi könyvtár lett. Ez képezi a zömét annak a 320 kötetnyi ősnyomtatványnak, melyet ma is Nagyszebenben őriz a híres Bruckenthal múzeum. 11 E kor könyvkereskedői is első sorban az egyházi intézmények (kolos­torok, káptalanok, iskolák stb.), illetve a magánosok (humanisták, plébá­nosok, polgárok stb.) könyvtárainak ellátását voltak hivatva biztosítani. Ezzel kapcsolatban kell megemlíteni, hogy egyedül Budán negyven év alatt (1486—1526) tizenegy olyan könyvkereskedő működéséről tudunk, kiknek könyvkiadói tevékenységéről is maradt fenn emlék. 12 Ebből joggal fejlett könyvigényekre és könyvforgalomra következtethetünk. Megerősíti a fen­tieket az a körülmény is, hogy egyedül az esztergomi főegyházmegye mise­könyvéből (Missale Strigoniense) alig három évtized alatt (1486—1518) megjelent huszonegy kiadást ismerünk. 13 A könyvkultúra ilyen komoly arányú fellendülését akasztotta meg a magyarországi török uralom. Ennek az időnek állandó háborúságai és pusztításai csaknem teljesen megbénították a hazai könyvgyűjtés fejlődését, 148

Next

/
Oldalképek
Tartalom