AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

Soltész Zoltánné: A Széchényi Könyvtár legszebb illuminált olaszországi ősnyomtatványai

díszítése nem sokkal a kinyomtatás után készülhetett. Ily módon a firenzei modorban dolgozó illuminátor kimutathatóan hosszú ideig, legalább 20 évig állt a budai műhely szolgálatában. A modenai kódex és a Pécsi Missale hártyapéldányainak keretdíszei érettebb, szebb munkák, mint a mester korai lapszéldíszei s jól szemléltetik művészi fejlődését. Az ismertetett 8 ősnyomtatvány a Széchényi Könyvtár több mint 600 példányból álló olaszországi ősnyomtatvány-állományának legszebb darabja. A két számadat csupán azért érdemel figyelmet, mert konkrét példával szemlélteti, hogy a XV. századi nyomtatott könyvekben viszonylag mily ritka a színvonalasabb festett díszítés. A nyolc ősnyomtatvány közül hatot Olaszországban, a kinyomtatás helyén illumináltak. A két magyarországi missale hártyapéldányait már hazánkban, a budai műhelyben festették ki. Mindkét Missale Johannes Paep budai könyvárus költségén jelent meg s valószínű, hogy a Pécsi Missale hártyapéldányainak díszítését is a kiadó, Johannes Paep készíttette. Erre vall az a körülmény is, hogy egyik példányban sincs címer, márpedig az illuminátorok rendszerint a megrendelő címerét is beillesztették a címlapkeretekbe. Ezek a Budán illuminált ősnyomtatványok a budai kódexkészítő műhely szerényebb termékei, de mint a magyarországi miniaturafestészet emlékei fontosak számunkra. A XV. század utolsó éveiből, 77. Ulászló idejéből származnak, amikor a budai műhely a megkezdett kéziratok befejezése mellett leginkább külső megrendelésre, főpapok s bibliofil hajlamú előkelőségek számára dolgozott. A magyarországi magánkönyvtárak nagymértékű pusztulása következtében a budai műhely számos termékének nyoma veszett; különösen kevés emlék maradt II. Ulászló idejéből. Ezért jelentősek a szerényebben díszített, vagy kevésbé qualitásos budai munkák is, mert a magyarországi kódexfestés fejlődésének s a budai miniátorműhely működésének rekonstruálását segítik elő. A Budán illuminált ősnyomtatványok azonban más szempontból is becses kultúrtörténeti dokumentumok: új oldalról mutatják be Johannes Paep tevékenységét s a budai műhely szerepét is. Abból a tényből, hogy Johannes Paep a megrendelésére nyomtatott, tetszetős kiállítású missalek egyes példányait saját költségén még ki is festette, nyilvánvalóan kitűnik, milyen magas művészi igényeket kellett a budai könyvárusnak kielégíteni. Másrészt Johannes Paep és a budai kódexmásoló műhely eddig nem ismert kapcsolata a budai műhely széleskörű munkásságáról tanúskodik. Valóban országos jellegű intézmény ez a műhely, mely nemcsak az udvar számára dolgozott, hanem eladásra szánt nyomtatványok díszítésével is foglalkozott. Jegyzetek 1. Pollard, Alfred W.: Early illustrated books. A history of the decoration and illustration of books in the 15

itl and 16

t)l centuries. London, 1917. 12—13. 1. 2. Hain, Ludovicus: Repertórium Bibliographicum. Stuttgartiae et Lutetiae Parisiorum, 1826—1838. 2150. sz. (továbbiakban: Hain) -— Catalogue of books printed in the XV^ 142