AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

J. Hajdú Helga: A kézirattár állományának gyarapodása a felszabadulás óta

— Apponyi Rudolf emlékiratai 1826—1852, 19 kötetben. —Széchenyi István jelentése az Alduna szabályozásáról sajátkezű aláírással, 1836-ból. — Kölcsey Ferenc vegyes írásai, köztük a Himnusz eredeti kézirata. — Kossuth Lajos könyvtárának Turinban, 1864-ben összeállított autográf lajstroma. — Jókai Mór több regényének kézirata és kézirattöredékei. — Wohl Janka emlékkönyve, benne Liszt Ferenc eredeti kóta-kézirata,. — Mikszáth Kálmán újságokban megjelent tárcáinak szedőpéldányai, amelyek lehetővé tették több munkája keletkezési idejének és eredeti szövegének megállapítását. — Ady Endre Ars liberorum muratorum c. cikkének kézirata és a szegedi Tömörkény-ünnepre írt emlékbeszéde. —- Radnóti Miklós 12 verskézirata, köztük két kiadatlannal. — Egry József naplófeljegyzései, stb., stb. Ehhez hasonlóan gazdagodott a levelestár és az analekta-gyűjtemény a magyar történelem, irodalom és művészet szinte minden jelentős személyétől eredő autográfok újabb darabjaival. A külföldiek közül pedig, ha itt magától értetődően összehasonlíthatatlanul kevesebb is a szerzemények száma, olyan nevek is szerepelnek, mint Victor Hugo, Zola, Romain Rolland, Bemard Shaw és Thomas Mann. Jegyzetek 1. A szöveg élén a rubrikátor, a scriptor által számára előírt 0 betű ellenére — valószínűleg inkább félreértésből, mintsem megtévesztés céljából —• (II.?) Gelasius nevét tünteti fel. Oelasius pápasága (1118—1119) a kolostor alapítási éve (1135) elé esik. 2. Az eddig ismertetett biblia-kéziratok és kommentárok valamennyije Nagy Iván gyűjteményéből való. Antikváriumok útján kerülhettek birtokába. Kéziratokban és ősnyomtatványokban gazdag könyvtárát Nagy Iván 1889-ben a Balassagyarmaton felállított Nógrádmegyei múzeumnak adományozta. A Nagy Iván-féle gyűjtemény innen 1950-ben került az OSZK-ba. 3. Csontost J.: A pozsonyi Sz. Ferencziek tartományi könyvtárának codexei, Magyar Könyvszemle 1878, 47—50. 1. Gyrillus kommentárjaként írja le. 4. A minden bizonnyal nem a budai királyi könyvtárból származott kódex vándorútjának további ismert állomásai: a ferenciek pozsonyi tartományi könyvtára, a szombathelyi, majd a pesti ferencesek könyvtára; utóbbiból került az OSZK-ba. A kézirat részletes leírását tartalmazó, provenienciáját vizsgáló tanulmány előkészületben. 5. Index codicum manu scriptorum liturgicorum R. Hungáriáé, Bp. ó. n. (Az OSZK kiadványai XV.), 5. 1., 19 b szám. 6. Az Iparművészeti Múzeum olasz Antiphonariuma. Bp. 1943. (Klny. a Szépművészet c. folyóirat 1943. évfolyamából.). 7. Vö. Radó P., i. m. 5. 1., 19. szám. (»Graduale pro conventu aliquo monachorum«.). 8. A XVIII. századi ezüst tékával borított, régebben a csornai prépostság könyvtárában őrzött kódexet leírta Radó P.: Mittelallteriche liturgische Handschriften deutscher, italienischer u. französischer Herkunft in den Bibliotheken Südosteuropas. (Miscellanea liturgica in honorem L. Cuniberti Mohlberg. II. Roma 1949.) c. tanulmányában, 375. 1. 9. Agostonrendi kanonokok rendháza. (Mezey László szíves közlése.) 10. A XIX. században conte Paolo Vimercati-Sozzi, neves olasz bibliofil könyvtárához tartozott. Innen a 80-as években Nagy Iván gyűjteményébe került. (Vö. a 2. sz. jegyzetet.) 122