AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

J. Hajdú Helga: A kézirattár állományának gyarapodása a felszabadulás óta

század eleji kis kötetben (Clmae 486), melyet — s ez könyvtörténeti szempontból érdekes adat — már 1471-ben egy bizonyos Antonius Górj de Venetiis ord. Praed. vásárolt meg a „merchato vecchio"-n 1 forintért egy rongykereskedőtől (bejegyzés a f. 105

r-n). Vallásos traktátusokat karthauziak használatára foglal magában a Clmae 500-as XV. századi pergamenkódex. A középkorban a Carthusia [Horti S. Mariae] prope Pragam tulajdonát képezte

17

; valószínűleg ott is készült. Nagy részét egy Fridericus nevű scriptor másolta. A kézirat névtelenül, ill. Szent Bernát, Bonaventura és Aquinói Tamás neve alatt David de Augusta (megh. 1272-ben) különböző írásait közli; ehhez csatlakozik Humberti [de Romanis] Epistola ad religiosos, valamint egy Summa virtutum „edita a Johanne seruo dei" (ff. 15

r

—48

v

).

18 5. A humanisták részéről az ókori szerzők iránt megnyilvánuló fokozott érdeklődésnek új szerzeményeink között is akad néhány érdekes tanúja, ízlésesen díszített, javarészt kis alakú, tehát könnyen forgatható kéziratok, írásuk a nehézségek nélkül olvasható humanista kurzíva. A másolók az esetek többségében világiak. Cicero több művét (De amicitia, Paradoxa stoicorum, Somnium Scipionis), levelét Ad Quintum fratrem, valamint Brutus levelét Ciceróhoz, és Fülöp makedón király levelét Aristoteleshez tartalmazza a 465 jelzetű kódex. A kéziratot Andreas Banda másolta, valószínűleg 1434-ben; közel egykorú kéz írta ez évszámot ki vakart évszám fölé. Cicero De officiis c. munkáját Baptista, condam Michélangeli de civitate Castelli (Cittá di Castello) todi bíró másolta le 1447-ben (Clmae 466). A XVI. vagy XVII. században valaki még megtoldotta a kéziratot Seneca De tranquillitate animi c. művének kivonatával. Sallustius Bellum Iugurihinum és De coniuratione Catilinae c. művének másolója nevét nem jegyezte fel (Clmae 464). Reprezentatív kiállítású, indafonatos iniciálékkal ékes Vergilius műveinek nagyalakú hártyakézirata (Clmae 487), amelynek legrégibb bejegyzett tulajdonosa Antonius Petri Belli filius volt, Fumanéban (Prov. Verona), 1478-ban. Silius Italicus (i. sz. 23—100) Punica c. eposza végig a középkoron, de főleg a renaissance idején kedvelt olvasmány volt — díszes másolata helyet kapott Mátyás király könyvtárában is. Az előttünk fekvő XV. századi példány papiroskézirat, csonka, első lapjának iniciáléját kitépték; többi iniciáléja viszonylag szerény kivitelű (Clmae 468). Az ókor és a középkor mesgyéjénálló A. M. S . Boeihius írásai, elsősorban főműve: De consolatione Philosophiae, évszázadokon keresztül igen nagy tekintélynek örvendett. Nem egészen véletlen tehát, hogy e műből nem kevesebb, mint három — mégpedig három különböző országból eredő — másolat került együvé új kódex-szerzeményeink sorában. A Clmae 501 XIV. század végi, vagy XV. század eleji olasz eredetű másolat. Régi kötése csak töredékesen maradt fenn; felső borítólapjául a könyvkötő felhasználta Paulus de Bazzano ascoli püspök 1354. okt. 3-án kelt adománylevelét Antonius de Fabiano ágostonrendi szerzetes számára. Agostonrendieknek, még pedig a pesarói kolostoriaknak ajándékozta a kéziratot első bejegyzett (XV. századi) tulajdonosa, Antonius Gasparius. 117