AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

J. Hajdú Helga: A kézirattár állományának gyarapodása a felszabadulás óta

kivételével, mind XV. századi, egyszerű kiállítású kódexek; egyrészt az egyházi ékesszólás régi nagy tekintélyeinek, másrészt a XIV—

XV. század népszerű hitszónokainak műveit foglalják magukban. Említésre méltó közöttük különösen a Clmae 509 jelzetű kódex. /. Leó pápa (440—461) Sermoit tartalmazza, Johannes Andreas [de Bossi] aleriai (korzikai) püspök (1469—1475) II. Pál pápához (1464—1471) írt, Leó pápát dicsőítő levelével. A szöveg másolásának ideje tehát mindenképpen az 1469—1471. év utánra esik. A kézirat valóságos mintakönyve a XV. század végén használatos különböző írástípusoknak. Öt, a munkában egymást többízben váltó szerzetes rótta papírra, változó betűformákkal, „privatis temporibus raptim". Nevüket fel is sorolja a kézirat záró-része; utónevük hangzása után ítélve, északnémet területről valók. Megemlítik az egyszerű piros iniciálék készítőjét is, neve Bernardus Heyrse. Különböző szerzők műveit tartalmazza a Sermones et homüiae secundum morém ord. Gist, ordinati c. kézirat, a refektóriumban felolvasandó legendáktól kísérve (XV. század, perg., olasz jellegű basztarda-írás, Clmae 482). Clairvaux-i Szent Bernát beszédeiből (De Tempore et de Sanctis) közöl kivonatokat egy XV. századi német eredetű kézirat (Clmae 507). A Clmae 508 (XIV. század) és Clmae 510 (XV. század) jelzetű kódexekben található prédikációkat valószínűleg tévesen tulajdonították később Szent Bernátnak., ill. Szent Anzelmnek. E szerzők műveinek rendelkezésünkre álló kiadásaiban hasonló kezdetű vagy tartalmú beszédeket nem találtunk. A Soccus néven sok kéziratos másolatban és több ősnyomtatványkiadásban elterjedt prédikációs gyűjtemény szerzőjének — nem teljes bizonyossággal — Gonradus de Brundelsheim cisztercitát tartják. Könyvtárunkba került XV. századi másolata (Socci de Sanctis) német eredetű kézirat. A XVI. században is még német területen volt: három lapalji bejegyzés arra utal, hogy a bajorországi Klosterbeuren egyik hitszónoka használta fel szövegeit, [15]21 és [15]31 között. Magyar szempontból a legérdekesebb egy igen rongált állapotban levő XV. századi papírkézirat (Clmae 506), amely régebben a németújvári ferencesek könyvtárában volt. Fejérpataky L. Sermones sacri címen ismertette.

12 A kódex főrészét kitevő beszédek szerzőjének megállapítására az első rész zárószavai vezettek rá: „explicit pars yemalis ipsius discipuli De Sanctis". ADiscipulus fedőnevet Johannes Herolt (kb. 1380—1468) használta. Herolt, a nürnbergi dominikánusok priorja, számos munkát írt latin és német nyelven. Műveit sokat másolták, nyomtatott kiadásaik a legkorábbi és legelterjedtebb inkunábulumok közé valók. Herolt beszédeit kódexünkben a Physiologus egyik változata követi (Fejérpatakynál: Természetrajzi jegyzetek), kedvesen primitív állatábrázolásokkal. A kódex legfőbb érdekességét azonban néhány lapszéli glossza és két kép felirata teszi, a kézirattal azonos, vagy hozzá igen közel álló időből: a szöveg egyes latin kifejezéseinek magyar szavakkal való visszaadása. Ezeken kívül található a szövegben néhány horvát glossza is. E szórvány-nyelvemlékek bizonyítják, hogy a kézirat elkészülte után hamarosan magyar kézbe került, vagy talán már maga is az egykori Magyarország területén készült. A hátsó kötéstáblán egykorú latin nyelvű feljegyzés olvasható a törökök 1522. évi betöréséről, s a Dráva vidékén, Magyarországon és Szlavóniában véghezvitt pusztításaikról.

13 8 113