AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

V. Waldapfel Eszter: Az Országos Széchényi Könyvtár a felszabadulás óta (1945/1957)

Noha a könyvtár komolyabb károkat nem szenvedett, mégis a felszabadulás pillanatában a helyzet olyan volt, hogy ott rendszeres, szervezett könyvtári munkára egyelőre gondolni sem lehetett. A legelső feladat az ostrom folyamán beszennyeződött helyiségek kitakarítása, a lövedékek nyomában beomló törmelékek és üvegcserepek eltávolítása volt. Már jól bennjártunk a tavaszban, nyárban, amikor végre az anyag pincéből való felszállítására, helyrerakására és számbavételére gondolhattunk.

9 Fokozottan rossz volt a helyzet legértékesebb gyűjteményeinknél, mindenekelőtt a kézirattárban, ahol egy akna következtében a helyiség teljesen hasznavehetetlenné vált. Egyik nagy, az újkori magyar nyelvű kéziratok jelentős részének befogadására rendelt, de szerencsére a háborús veszélyek miatt kiürített szekrény valósággal faszilánkokká morzsolódott, számos másik megrongálódott, ajtajai valamennyinek meggörbülve, kifeszítve, üveg nélkül tátongtak. A kézirattár helyreállításának technikai munkálatai, a kőműves és asztalosmunkák, csak 1946 tavaszára készülhettek el. A könyvtári munka itt csak ez után indulhatott meg, hogy néhány hónap revíziós és rendezési munkálatai után, fűtési akadályok miatt, ismét szüneteljen.

10 A közbeeső időben a többi tárak is elsősorban a reorganizációval voltak elfoglalva. A téli hónapok alatt a fűtést sem 1945/46, sem 1946/47 telén nem tudtuk zavartalanul biztosítani s így a helyreállítás, rendezés s a folyamatos munkák elvégzése, a legfontosabb, elsősorban a hatóságok munkáját támogató, kutatási lehetőségek megteremtése is igen nagy erőfeszítéseket jelentett.

11 Súlyos, teljes egészében mai napig ki nem heverhető csapás volt könyvtárunk számára az az intézkedés, melynek következtében 1946-ban szinte egyik percről a másikra át kellett adnia évek óta bírt egyetlen pótépületét, a volt Eszterházy-palotát. Megfelelő hely hiányában az ott őrzött anyag nagyrésze előbb a Nemzeti Múzeum dísztermébe, majd onnét különböző raktárakba került „ömlesztett" állapotban. A külföldi hírlapanyag 1950-ben került felállításra. Az Értesítő szakot is csak 1953-ban sikerült felállítani s így a kutatók számára hozzáférhetővé tenni. Csaknem egész, rendkívül értékes egyes darabjaiban unicum jellegű naptár-gyűjteményünket s az ún. Magyar Asszonyok könyvtárat a mai napig nem tudtuk hozzáférhetővé tenni. Ez időszak költségvetéséről számszerű képet adni egyáltalán nem lehet, hiszen az állandóan növekvő infláció folytán a pénz értéke napról napra változott. 1945 első felében csupán rendkívüli hitelekkel gazdálkodtunk, míg augusztustól kezdve havonta megállapított, rendszeres ellátmányban részesült könyvtárunk. Azonban ez a rendszeresnek nevezett ellátmány is illuzórikus volt. A pénz kiutalása és kézhezvétele között eltelt idő alatt a pénz értéke legtöbbször annyira lecsökkent, hogy állandó póthitelek nélkül a legszükségesebb kiadásokat is képtelenek lettünk volna fedezni. Gyűjteményeink vételből eredő gyarapítását ebben a másfél esztendőben csak igen kismérvű póthitelekkel biztosíthattuk. Ez annál nagyobb nehézséget, annál több gondot jelentett, mert éppen ezekben az esztendőkben magánosoktól igen sok muzeális érték, könyv és kézirat került eladásra. Gyűjteményeink gyarapodásának legerőteljesebb forrása ekkor az Elhagyott Javak Kormánybiztossága által begyűjtött anyag volt.

12 10