AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

Dezsényi Béla: Az Országos Széchényi Könyvtár Hírlaptára. (Fennállásának hetvenötödik évfordulója elé.)

újabbakat hoz felszínre. Legközvetlenebbül veti előre ismét árnyékét a helyhiány: új vastermünk már teljesen betelt, legfeljebb még egy évi szaporulat számára van helyünk. Ismét legalább egy vasteremre lesz szükségünk, hogy anyagunk egy része ne szoruljon újra az épületen kívülre, annál is inkább, mert az 1955 óta az Országos Széchényi Könyvtár keretében működő Könyveloszló osztály nagy arányokban dolgozza fel a raktáraiban felgyülemlett hírlapokat és folyóiratokat. A két utolsó évben (1955 és 1956) 3420, ill. 2857 kötetre emelkedett nem kurrens gyarapodásunk nagyrészét ez az anyag teszi ki. Ezenkívül a Könyvelosztó anyagából, meg saját másodpéldányainkból a forgalomban jelenleg nélkülözhető másodpéldányokat az egyik külső raktárban helyeztük el, azzal a céllal, hogy a majdani új könyvtárépületben rendelkezésre álló bővebb raktárban „muzeális" anyagunk tartalékát képezze. Az 1955-ben végzett értékelő állományfelmérés a Hírlaptár raktáraiban 104 135 kötet talált. Az azóta eltelt idők összes (kurrens és nem kurrens) szaporulata 12 144 kötet. Állományunk tehát 1956 végéig 116 279 kötet volt; az azóta bekövetkezett szaporulatot meg az imént említett, külső raktárakban tárolt tartalékanyagot is beleszámítva megközelítőleg 130 000 kötetre rúg. A számok önmagukért beszélnek: a Széchényi Könyvtár közismert helyhiánya a Hírlaptárban talán a legsúlyosabb. Amellett munkahelyeink is a raktárakban vannak, ez az anyagot állandóan veszélyezteti, meg a munkahelyek racionális csoportosítását, a munkafázisok megfelelő sorrendjét sem engedi kialakítani. Raktározási problémáinkat csak átmenetileg és inkább csak a kezelés ésszerűsítése szempontjából érintette az 1957. év eredménye: a Könyvelosztó osztály tervei szerint és ideiglenesen átengedett 2 dolgozójának segítségével sikerült a régi, szakjelzetes raktárakban maradt folyóiratokat a Hírlaptári olvasóterem szomszédságában levő III. sz. raktárterem földszintjén felállítani s átszámozás útján a Hírlaptár összefüggő jelzetrendszerébe bekapcsolni. így a raktárak szétszórtságából származó utolsó nehézséget is sikerült elhárítani különségszolgálatunk útjából, az osztály anyaga összefüggő tömbben s a folyóirat-olvasóterem közelében helyezkedik el. „Szakjelzetes" anyagunk pedig többé nincs. Legsúlyosabb nehézségünk pillanatnyilag, hogy házi könyvkötészetünk teljesítménye messze elmarad a megnövekedett gyarapodás, meg a használat támasztotta igények mögött. Igaz, hogy az évi kötések számát az 1956. évtől kezdve sikerült 1900-ra emelni, de a szaporulat a 3000 kötetet is túlhaladja. A hírlapok és folyóiratok olvasótermi használatának (forgalmának) mutatószáma az állományhoz viszonyítva meghaladja a 100%-ot; az elszaggatott, szétesett kötetek javításában évek munkájával maradtunk le, értékes, régi hírlapjaink teljesen elrongyolt, szétfeslő kötésekben nem tudnak ellenállni a forgalom viszontagságainak. Tudatában vagyunk annak, hogy a konzerválás összes problémáit a kötészet még oly erőteljes fejlesztése sem fogja tudni megoldani. Az anyag tartósításának módszereit a könyvkötészetünktől már megkezdett úton tovább kell kutatnunk és a remélhetőleg mihamarább beszerezhető önálló mikrofilm vagy mikrokártyaüzem racionális felhasználásával hosszúlejáratú tervet kell kidolgoznunk a reprodukció modern eszközeinek anyagvédelmünk szolgálatába állításáról. A fotografikus dokumentáció egyéb eszközei104