AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

Dezsényi Béla: Az Országos Széchényi Könyvtár Hírlaptára. (Fennállásának hetvenötödik évfordulója elé.)

De a racionalizálás lehetővé tette azt is, hogy a felszabadulás óta ismét nagy tömegben érkezett ajándékanyagunkat rendezzük. Megszűnt kiadók és nyomdák állományából régi bel- és külföldi hírlapok évtizedekre visszamenő sorozatai kerültek a könyvtárba és hely hiányában sokáig ömlesztett állapotban várták sorsukat. Az új vasterem legalább egy részük számára biztosított helyet. 1951—-1952-ben külön állomást állítottunk fel ennek a „nem kurrens" anyagnak ellátására. Az eredmény az volt, hogy — a gyakran keresett napilapok, valamint az állandóan használt tudományos folyóiratok másod- és harmadpéldányainak kiegészítésén kívül — sikerült a felszabadulás első hónapjaiban megjelent vidéki hírlapok példányait pótolnunk, amelyekből akkor kötelespéldányt nem kaptunk s részben nem is kaphattunk, mert pl. a debreceni Néplap indulása idején Budapest még hadműveleti terület volt. Számos ritka régi hírlap is így került állományunkba, így a Vizsgálódó Magyar Gazda eddig unikumnak tartott 1797-i kötetének egy példánya, a pozsonyi és bécsi Magyar Hírmondó néhány teljes évfolyama, az eddig ismeretlen Regnum Mortuorum c. hírlapmelléklet egy példánya és az illegális Szabad Nép két száma. Nem kurrens állomásunk feldolgozás után többezer fölöspéldányunkat adta át 1952 óta a debreceni Egyetemi Könyvtárnak, de nagy számban engedtünk át folyóirat fölöspéldányokat a Múzeumok és Műemlékek Országos Központjának a vidéki múzeumok könyvtárai számára, továbbá a volt Újságírófőiskola és a Magyar Újságírók Országos Szövetsége könyvtárának. * * * Az 1884 óta eltelt hetvenöt esztendő utolsó éveinek munkáját a könyvtárakat illető 1952. évi kormányrendeletek, majd főleg a magyar könyvtárügy történetében döntő fordulatot jelentő ún. könyvtári törvény — a Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1956. évi 5. sz. törvényerejű rendelete a könyvtárügy szabályozásáról — határozzák meg. A megszűnt Országos Könyvtári Központ ügyköréből a Hírlaptár hatáskörébe került a külföldi folyóiratok központi címjegyzéke. A központi címjegyzéket lényegesen kisebb személyzettel kellett ellátnunk, mint a volt OKK-ban: egyetlen dolgozóval kell az évi 20—30 000 bejelentést nyilvántartó katalógus munkáját, amellett a havi átlagban 5—600-ig emelkedő megkereséseket és tudakozódásokat lebonyolítanunk. Ezért a lelőhelybibliográfiák folytatását egyelőre felfüggesztettük, illetve a Magyar Tudományos Akadémia és annak Könyvtártudományi Bizottsága által támogatott könyvtártudományi munka keretébe utaltuk. Viszont a Hírlaptár meglevő segédkönyvtára s az ahhoz újabban beszerzett külföldi folyóirat jegyzékek és lelőhelybibliográfiák felvilágosításaink tudományos színvonalát emelték, ugyanakkor nagyobb lehetőséget nyújtottak olyan folyóiratok lelőhelyének megállapítására is, amelyekről eddig sem a KC, sem a kiadott lelőhely-jegyzékek nem adtak felvilágosítást. Nagy arányokban fejlesztettük külföldi kurrens folyóirataink állományát, elsősorban a Szovjetunió s a velünk szomszédos baráti népi demokráciák irányában. 1938-ban 215 külföldi folyóirat járt a Hírlaptárnak, de ezek nagyobb részét is (112) a külföldi magyar lapok képezték, amelyeket 101