AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

Dezsényi Béla: Az Országos Széchényi Könyvtár Hírlaptára. (Fennállásának hetvenötödik évfordulója elé.)

újra szabályozó 1951. évi 213/1951(12. 18)M. T. sz. rendelet is. A baj azonban az, hogy éppen a napilapokat beszolgáltató legnagyobb nyomdák egyszerre nagyobb tételekben küldik be kötelespéldányaikat, így — miután a rendelet 48 órai határidőt ad a beadásra — ma is előfordul, hogy a napilap 3—4 napos késéssel érkezik (az OSZK kötelespéldány-állományának elosztó munkáját is beleszámítva). A napilapoknál célszerűbb volna a kiadót kötelezni a beszolgáltatásra, aki a posta hírlapirodája útján az előfizetők példányaival egyidőben küldené meg a lapokat. Addig az olvasóteremben használt lapokból a könyvtár kénytelen a kötelespéldányon kívül egy vagy több példányt rendelni is. Bárhogyan történjék azonban a beszolgáltatás, annak pontos ellenőrzése a könyvtár dolga. Nem mindegy tehát, hogy a kötelespéldány-nyilvántartás hogyan történik. Éppen ezért a kötelespéldányok szerzeményi naplózását 1945-től kezdve a Hírlaptár végzi

8 és 1950-ben áttért a régi, nehezen kezelhető kötet-naplókról a mozgékonyabb kardex-rendszerre. Kurrens hírlapok és folyóiratok nyilvántartására a nagy ívrétalakú naplókötete knem bizonyultak célszerűnek. A betűrend fenntartása csak helypazarló kihagyásokkal lehetséges, de még így is legfeljebb 3—4 évfolyam számára van hely egy-egy kötet rovataiban, utána új naplót kell nyomtatni. A többkilós súlyú kötetek kezelése nehézkes, az elmaradt számok sürgetése hosszadalmas munka, nem szólva arról, hogy hiányok megállapítása, egyes utólag beérkezett számok beírása, vagy a kifizetések nyilvántartása mindannyiszor keresgélést, az egész kötet végigforgatását kívánja. A nehézségek áthidalására az irodaüzemi gyakorlatból ismert vízszintes (fekvő) kartotékot (Flachkartei, visible index), illetve ennek egyik válfaját az ún. kardexet Magyarországon először a főváros Pedagógiai Könyvtár használta. A kardexkartotékfiókban a 20 X 1214 cm méretű cédulák alsó szegélye celofán-védőcsík alatt kilátszik és a címsor könyvszerűen áttekinthető, a betűrend viszont éppoly könnyen biztosítható, mint a szokásos normálkartotékra berendezett katalógusfiókban. Az Országos Széchényi Könyvtár 1950. január 1-ével vezette be a kurrens anyag kardex-nyilvántartását. A kardex-lapokat körültekintő kísérletezés alapján terveztük meg. Sikerült elérnünk, hogy egy-egy nyilvántartó lapunk öt évfolyam beírása számára biztosítson helyet, sőt, a karton egyszerű megfordítása további öt évre bővíti élettartamát. A periodikák nagy többsége számára tehát fennállásuk egész folyamán egyetlen lap elégséges. A beérkezés folyóiratoknál a számnak az előnyomott kockába való beírásával intézhető el, napilapoknál erre sincs szükség, elég az előnyomott számot áthúzni. Az anyag származása, nyelve, megjelenési helye az előnyomott szövegen aláhúzással, a szabadon maradó címszegélyen „lovasokkal" van jelölve. Egyszerű, gyors a kezelés, a fiókok oly könnyen mozognak, hogy a naplózni való anyagot előzőleg még csak betű- vagy számrendbe sem kell rendezni. A „lovasok"-kai jelzett adatok a címszegélyről a kartoték felnyitása nélkül is leolvashatók és lehetővé teszik bizonyos csoportok gyors kiválasztását esetleg jegyzékelését (pl. előfizetett lapok, külföldi lapok, egy bizonyos nyelven megjelenő lapok.) A kardex ilymódon a reference-szolgálatnak is célszerű és a gyakorlatban egyre jobban beváló eszköze. A Széchényi Könyvtár újítása a megszokott kardex-rendszerrel szem7* >JU