Boros István (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 8. (Budapest 1957)

Herrmann, M.: A komlói andezitterület újabb vizsgálata

28. A Béta-akna felé vezető út jobboldali első feltárása, 160 m-re az útelágazástól. 29. A 28-tól K-re 318 m-re levő jobboldali feltárás. 30. A Béta-aknától ÉNy-ra a vasúti sin és a Béta-akna felé vezető út találkozása. 31. A 30-tól ÉNy-ra 25 m-re a kisvasút mentén. 32. A 31 -tőí DNy-ra 250 m-re a kisvasút mentén. 33. A III. akna lakótelepétől a Béta-akna felé vezető út torkolata előtt kb 20 m-re. 34. A hirdi kisvasút mentén a Kossuthakna felől az 1. feltárás. 35. A hirdi kisvasút mentén a Kossuthakna felől a 2. feltárás. 36. A III. akna felől a Kossuth akna felé vezető kisvasút mentén az 1. feltárás. 37. Halpikkelyes agyag és andezit kontaktusa a 36-tól DNy-ra húzódó horhosban. A mikroszkópi vizsgálatok szerint az amfibolandezit különböző mintái lényegileg nem térnek el egymástól, mégis két, azaz három csoportba lehetne őket osztani : 1. piroxénes amfibolandezit, 2. amfibolandezit, a) típusos barna-amfibolos andezit, b) kifakult-amfibolos andezit. Ezeket az andeziteket ugyanazon magmafelnyomulás különböző differenciálódási termékeinek lehet tekinteni. 1. A piroxénes amfibolandezit és a kifakult-amfibolos andezitek lényegesen kisebb elterjedésűek, mint a bazaltos-amfibolandezitek. A piroxénes amfibolandezit a „Szénárok" táján levő andezitfoltok és a Halastótól D-re emelkedő Somostető magasabb pontjain 350 m —300 m tengerszíntfeletti magasságban figyelhető meg a horhosok feltárásaiban. Érdekes, hogy a Szénárok és az említett ,,Somostető"között elterülő nagy andezitkőfejtő kőzeteiben ilyen jelentősebb piroxénmennyiség nem található. Minthogy a nagy andezitkőfejtő térszínileg alacsonyabb szinten van, mint a „Szénárok" és „Somostető", — feltehető, hogy a Szénárok andezitfoltjai és a Somostető andezitterülete először összefüggött, de a piroxéndúsabb andezites rész a nagy kőfejtő területén erodálódott. A piroxénes amfibolandezit sötétebb vagy világosabb szürke tömött kőzet. Vörös és zöld színváltozatot nem mutat. Holokristályosan porfiros szövetű. Porfiros elegyrészei : földpát (plagioklász), augit (diopszidos augit), hipersztén, barna amíibol. (A kőzet részletes és tökéletes kőzettani leírását ld. Mauritz B. munkájában) (7.). — A piroxént porfiros elegyrészként is tartalmazó piroxénes amfibolandezit elterjedése szerint legfelső, felszínközeli megmerevedés, a magma kissé bázisosabb differenciálódási terméke. 2. Az amfibolandezit-változatok közül a kifakult-amfibolos andezit aránylag kisebb területet foglal el. Csak a Halastótól D-re fekvő ,,Somostető"-től (— mely még piroxénes amfibolandezit —) K-re, az Anna-aknától D-re eső magaslaton és környékén fordul elő. Erre a kifakult-amfibolos andezitre jellemző az amfibol erős opacitosodása : az amfibolkristályok kerületén keletkezett magnetitszemcsékből álló érckoszorú ; legtöbb esetben ezek a magnetitszemcsék a kerületről befelé haladva az egész amfibolkristályt magnetit-szemcsékkel kitöltött pszeudomorfózává alakítják át. — Ez az erős opacitosodással induló és ércpszeudomorfózás jelenség a komlói andezitömlés „második" folyamatának ,,túl"-fejlődésére mutat. — Első folyamatnak vehetjük pl. a piroxénes amfibolandezitek vagy egyes friss amfibolandezitek kitörését, hol a magma megmerevedésekor a típusos friss andezitszövet (holokristályosan porfiros, a földpátlécek trachitos elrendeződésével) keletkezik. A vasoxidveszteség jelentené itt a 2.-ik