Boros István (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 8. (Budapest 1957)
Tokody, l., Mándy, t. ; Nemesné Varga, S.: Mauritzit, új ásvány Erdőbényéről
2. ábra. Mauritzit röntgendiagrammja porított anyagból (a), pontatlan anyagból (b)^és montmorillonit röntgendiagrammja (Arkansas) (c). A dhki-értékek a következők : Mauritzit Montmorillonit d nk i  becsült intenzitás d h ki  becsült intenzitás index 14,5 5 14,3 5 001 4,54 4 4,48 5 10.0.2 3,32 1 (kvarc) 2,619 4 (széles) 2,562 4 (széles) 13.2.0 1,7346 2 1,6908 2 31.15.24 1,5313 5 1,4963 4 33.0.6 1,3179 3 (széles) 1,2997 2 (széles) 24.4.0 a 0 = 5,31  a 0 = 5,18  b 0 = 9,19 A b„ = 8,96  Feltűnő, hogy a vonalak d nk i-értékei, összehasonlítva a montmorillonit értékeivel, a mauritzit-ban növekednek. A röntgendiagrammok hasonlóságából feltehető, hogy a mauritzit kristályszerkezete montmorillonoid típus. Az egyes vonalak a montmorillonoidásványokhoz hasonlóan indexelhetők és ugyanígy számíthatók az elemi periódusok. A mauritzit elemi periódus-értékei a montmorillonit azonos értékeitől nem térnek el jobban, mint amennyire ezt a szokásos, különböző helyettesítésekkor keletkező periódus-ingadozások megengedik. Hasonló nagy elemi cella különösen egyrészt a nagyobb vastartalmú, másrészt a trioktaéderes rnontmorillonoid-ásványoknál jelentkezik. McEvan egyik nagy Fe- és Mg-tartalmú trioktaéderes montmorillonoid kristálykémiai képletét következőleg közölte : (Sie,« Al ll88 ) ,v (Al 0l89 Fefc 7 Fe^ 0 Mg 8l00 Ca 0 , 24 )v O 20 (OH), i Mní l40 és ennek rácsparaméterei a = 5,31, b = 9,20 A.
