Boros István (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 6. (Budapest 1955)

Wenger, S.: Szentes-Kaján népvándorláskori népességének embertani típusai (VII-VII szd.)

Szentes-Kaján népvándorláskori népességének embertani típusai (VII—VIII szd.) írta : Wenger Sándor, Budapest Szentes, valamint környéke a lovasnomád népek kedvelt alföldi centruma volt és így csoportos temetkezési helyévé vált. Ezt bizonyítják a különösen gazdag szentesi népvándorláskori telephelyek, régészeti emlékek és embertani leletanyagok. E területen élt népvándorláskori ethnikumok közül legjelentősebbek ethnogenetikai szempontból, az avarok. Szentes és környéke igen sűrűn lakott hely volt az avarkorban. Ezt bizonyítják az eddig több százat meghaladó sírszámú kajáni, nagyhegyi, lapistói, valamint a két-illetve egyszázat meghaladó ótompai és kistőkei temetők. Az eddig feltárt szentes-környéki avarkori temetők közül, az egyik legértékesebb és a legnagyobb sírszámú a kajáni avarkori temető. E dolgozatomban ezen temető embertani anyagának feldolgozását ismertetem. A temető régészeti feldolgozását Korek József végezte (6). Az ő munkájából ismertetem a temető feltárására vonatkozó adatokat. Szentes várostól cc. 13 km-re, Kaján tanyán, fásítási munkálatok közben, csontváz és régészeti leletekre akadtak. A rendszeres ásatást Csallány Gábor vezetése mellett, Veres Bálint földjén 1931 október, 1932 augusztus hónapban és 1934-ben végezték. E három ásatás során feltárt sírok 1—233 sorszámot kaptak. Az ásatást 1935-ben a Veres földjével szemben levő Fazekas Sándor és Pataki Ferenc földjein folytatták. Ez a rész új sorszámot kapott : 1—226 sírig. Korek régészeti feldolgozásában megállapította, hogy a feltárt sírok kétségtelenül összefüggnek s ezért a sírokat folytatólagos számozással ismerteti. A V e r e s-f éle földön levő 233. sír után, a Fazekas telken elhelyezkedő 1. számú sírt 234-es számúnak jelzi. A magam részéről, a könnyebb áttekitnés céljából a régészeti feldolgozásban megjelent folytatólagos sírszámozást alkalmazom. A Szentes-kajáni avarkori temető 459 sírjából feltárt embertani anyag egy része a háború alatt elpusztult. így a lelet embertani része 109 koponyából és 18 csontvázból áll, és részben a Magyar Nemzeti Múzeum Természettudományi Múzeum Embertani Tárában (négy számjegyű E. 1. sz.), részben a szegedi Tudományegyetem Embertani Intézetében* (három számjegyű E. 1. sz.) van elhelyezve. Tanulmányom az ezeken végzett vizsgálatok eredményeit foglalja össze. A metrikus adatok felvételében és a morphológiai leírásoknál a Marti n-féle mérőlapokhoz illetve sorrendhez alkalmazkodtam (10), és a koponyák megtartási állapota szerint * Ezúttal mondok köszönetet Dr. Bartucz Lajos professzornak, aki a legnagyobb készséggel támogatott, hogy a szegedi Tudományegyetem Embertani Intézetében levő embertani anyagon vizsgálataimat elvégezhessem.