Boros István (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 6. (Budapest 1955)

Szemere, L.: A magyarországi Inocybe-fajok, tekintettel az európai fajokra

hos. T. 4—5 cm magas, 4—5 mm vastag, kissé világosabb a kalapnál, s eltekintve tetejét ugyancsak elálló, sötétebb tüskék-szálak feaik. H. tartósan fehér, kissé rossz szagú (vagy nincs is szaga), ízetlen. Sp. 9,5—11,5 x 5,5—6,5 mikron, ± mandulaalakúak. C. 65—90 y 12—16 mikron. Vegyes erdőkben ősszel terem. Hasonlít az In. calamistrata Fr. (17.) K a 1 c h b r e n n e r Inocybe asinina gombája valószínűleg e faj nem simaspórás változata. Leírása : K. 2,5—6 cm átméretű, hozzanyomott rostoktól szürkés, végül agyagszínűből rőt. Nem igen húsos, kissé púpos, domború, majd ellaposodó. L. hasasok, 8—10 mm szélesek is lehetnek. ± sűrűn állók, sárgásszürkék, világosabb élükön pontozottak. T. 5—7 cm magas, 8—12 mm vastag, fehérszürkéből barnás, fátyolától laza rostokkal fedett. Gyűrűs öve rostos, tartós, a lehullott spóráktól sokszor umbrabarna (nem pedig rozsda, vagy fahcjszínű, mint a Cortinarius-oknál!), ± egyenletes, vagy hasas, alján vékonyodó; többnyire csavart. Tömött. H. fehéres-sárgás, vékony, puha, ize-szaga alig van. Sp. umbrabarnák, gömbölydedek, érdesek. Erdei fenyők alatt, ligetekben terem IX. Kalchbrenner Szlovákiában Spisské Vlachy-n (Szepesolaszi) találta, s írja, hogy gombája legjobban az In. hystrix Fr. gombához hasonlít. Annak azonban sima, mandulalakú a spórája. Szerintem itt is spóra-kétalakúság esete foroghat fenn (Kalchbr. 22. t.). Heim Kalchbrenner gombáját csak a tartalomjegyzékben említi, külön fajként. Talán az elégtelen spóraadatok miatt nem foglalkozott vele, nem tudta, hogy hová is sorolja. 42. Inocybe zangherii Bres. — Domború susulyka Icon. : Bres. 743. K. 2,5—4 cm átméretű, fehéres, majd szalmasárgás. Domború, majd szétterülő, sima. L. fehéresből szalmasárgás-barnába húzók, sűrűn állók, szélesek, a tönköt érintők. T. 3—5 cm magas, 4—7 mm vastag, olyan színű mint a kalapja. Tömött, egyforma vastag, sima. H. fehér, ize-szaga nincs. Sp. 9—10 x 5—6 mikron, szalmasárgás, sima. Ősszel terem fenyvesekben. 43. Inocybe cervicolor (Pers.) Karst. — Rőt susulyka Icon. : Heim 29., Konr.—Maubl. 88. K. 2—5 cm átméretű, sötétbarna- őzszínű. L. utóbb vörösbarnára színeződnek. T. ± vörösbarna színű. H. csak mérsékelten vörösödő, szaga ó-borra emlékeztető. Sp. 11—14 x X 6—7,5 mikron. Ügy lomb, mint fenyőerdő füves tisztásain terem. 44. Inocybe tréneri Bres. — Fehéres susulyka Icon. : Bres. 733. K. 2,5—3,5 cm átméretű, eleinte lehet tisztafehér, később közepe felé okkerbe, sárgásbarnába húzó. Korpás pikkelyes, majd sima, főleg közepe, hol kezdettől fogva sima. Domború, majd szétterülő, alig púpos, széle alig hasadozó. L. fehérből szürkésbarnába húzók, sűrűn állók, tönkhöz nőttek. T. 3—4,5 cm magas, 3—5 mm vastag, fehéres, gyér pikkelyekkel. Lentebb sima is, de teteje deres. Legalja olykor fehér micéliumszálak révén molyhos. Lefelé esetleg vastagodó. Tömött, utóbb pudvásodó. H. piszkosfehér, íze-szaga nincs. Sp. 8—10 x 5—5,5 mikron, piszkossárgák. Mohos helyeken terem nyáron.