Boros István (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 6. (Budapest 1955)

Szemere, L.: A magyarországi Inocybe-fajok, tekintettel az európai fajokra

lila. ± egyforma vastag, de alja esetleg gumós. Teteje fehéren lisztes. Tömött. A kis gomba kalapja és tönkje között fehér fátyolszálacskák lehetnek. H. világos, színtartó. Erős kellemetlen szagú és ± rossz ízű. Mérgező. Sp. 6—13x3—8 mikron, világosak, sárgásak, okkeresek. C. 40—64x14—22 mikron, tetejükön olykor barna szemcsékkel. Erdőkben, ligetekben nyáron és ősszel terein, európaszerte ez a legközönségesebb susulyka, olykor tömegesen is nő. Szlovákia (Hazslinszky, Kalchbrenner, Schulze r). K. : Mátra, Budai hg., (S z e m e r e) Pilis, Vértes (B o h u s G.), A. : Kunszentmiklós (Hollós), Dt. : Sopron (Lenk y), Somogy (S z e m e r e). Változatok : a szinonimok között több leírt változat van. A nevek gyakran a kalap színére utalnak. Fenntartható var. lutescens Fr. (Bres. 753 t.), melynek kalapja sárgásbarna, tompán púpos, lemezei szélesek, szürkéssárgásak, tönkje fehér. 3. Inocybe vatricosa Fr. sensu Karst — Csúszós susulyka Icon.: Cooke 403./443. K. 2,5—4 cm átmérőjű, fehér, majd ± szürkés, csúszós-csupasz, csak pereme selymes. Vékonyhúsú, tompán púpos, domború, majd laposas. L. fehéresek, majd halványbarnásak, hasasok, tömötten állók. T. 2—5 cm magas, 2—5 mm vastag, fehér, lefelé sárguló, egészen lisztes-poros, legalján fehérnemezes. Olykor íves, olykor csavart, csöves. Kezdeti fátyola van. H. fehér, a tönk aljában szürkés-okker. Szaga nincs. Sp. 7—10,5x4—6 mikron. ± ellipszisalakúak. Sterigma-nyúlványa alig (ritkán) észlelhető. Rendes cisztidája nincs. Erdőkben a földön terem, de korhadt fadarabokon is előfordul. VIII—XI. Európa több államában honos. Szlovákia (Hazslinszk y).? Egyrészt a Hebelomákra, másrészt a Naucoriákra is emlékeztető, utóbbiakra azáltal is, hogy korhadt fadarabokon is nő. Hasonlít az In. terchisporahoz (52.) s az ott említett gombákhoz. 4. Inocybe cucullata Ch. Martin — Alpesi susulyka Icon.: Heim 5. K. 10—15 mm átmérőjű, barna, sötétbarna, pereme azonban egészen világos is lehet. Ragacsos-síkos, bársonyos szálas, szabálytalan harangalakú, tartósan púpos. L. vajszínűből fakó okkerbe húzók, de élük fehéres marad. Alig sűrűnállók, de igen szélesek (± háromszögalakúak), szabadon állók. A lemezélek finoman fogazottak. T. 3—4 cm magas, 2—3 mm vastag, barnás-sötétvörös, lefelé és felfelé világosodó, hol kopasz, másutt finoman szálas-korpás. Tömött-rostos, alja pedig ± bunkós. H. a kalapban fehér, a tönkben utóbb sötét szépiabarnára színeződő. íze-szaga lisztre emlékeztető. Sp. 6—21x5—9 mikron között ingadozó méretűek, hol igen zömök, hol igen hosszú mandulaalakúak. B. bunkóalakúak, 20—22x8—9 mikron. 2—4 spórásak, a sterigmák olykor 5—6 mikron hosszúak. A lemezeken cisztidák nincsenek, az élükön levő cisztidaszerű képletek 15—20x9—12 mikron méretűek, ± megnyúlt hólyagalakúak. 2. A spóra nem gömbölyű, sima, rövid, a K. nem ragacsos. 5—48. (Hosszúspórás lehet olykor : 10., 22. Spórakétalakúság miatt lehet simaspórás még : 53., 63. Lila vagy kék színeződés lehet a 15., 17., 22., 24., 25., 35. és 53. sz. alatti gombákon. Tönk párkányosan gumós : 7.) 5. Inocybe jurana (Pat.) Sacc. — Borveres susulyka. (Fig. 3) Icon.: Bres. 725., Konr.-Maubl. 85. — In. rhodiola : Bres. 724. — In. destricta: Boud. 121. Syn.: rhodiola Bres., frumeníacea Bull., destricta Fr. sensu Boud.,? pseudohiulca Kühn.