Boros István (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 6. (Budapest 1955)
Herrmann, M.: Mátrai és cserhátaljai pannon homokok vizsgálata
(talán a börzsönyi andezitekhez való közeledés miatt?). A gránát vonala viszont fokozatosan emelkedik a Bükkaljától Mátrán és Cserhátalján keresztül a Duna felé. Veresegyházán egészen felszökik a gránát mennyisége, sőt még az eddig uralkodó magnetitét is felülmúlja. (A gránátos amfibol-andezitek közelsége!) Az epidot mennyisége általában egyforma területünkön (a Bükk-alját is beleszámítva), egyedül Kalló környékén mutat emelkedő irányt. A klorit mennyisége, mely a mátrai encspusztai előfordulás felé emelkedett és onnan Veresegyháza felé újra esett, körülbelül azonos mennyiséget mutat a két szélső határon: Veresegyháza—Ernőd. A bükkaljai pannon homokokra annyira jellegzetes cianit mennyisége Veresegyháza felé fokozatosan csökken, Kalló környékén ugyan még eléri a 6,4%-ot, de Veresegyháza, Szada környékén már csak nyomokban van meg. A staurolit mennyisége igen kevés a cserhátaljai, mátrai pannon homokokban, Veresegyháza környékén pedig már teljesen eltűnik. A turmalin mennyisége is esik a Bükkaljától a Duna felé (Ecseg környékén emelkedik kissé), de azért nem szűnik meg Veresegyháza környékén sem. A zöld amfibol vonalának legmagasabb pontja természetesen a mátrai előfordulásoknál van (andezitek!). * A 6. táblázatban néhány homokminta kémiai elemzését közlöm : egy mátrai encspusztait, egy bu jakit (szarmata) és egy veresegyházait. Mindhárom elemzést Ne mesné, Varga Sarolta végezte. A Si0 2-tartalom jóval kevesebb mindhárom megelemzett homokban, mint az »üveg«-homokhoz megkövetelt 99,5% és az Fe 2 0 3-tartalom is jóval nagyobb a megkövetelt 0,03%-nál. Amint a bevezetésben említettem, egy szarmata-korú homokot is megvizsgáltam Buják környékéről. Az anyagot a N o s z k y-féle térképen szarmatának jelzett helyről gyűjtöttem, Buják község északi határában. Amint az 5. táblázaton látható, a nehéz ásványoknak több, mint fele magnetit, illetőleg limonitos magnetit, azután következik a gránát mennyisége (kb. negyedrész) ; 5%-on alul van külön-külön az epidot, klorit, cianit, turmalin mennyisége. Nyomokban staurolitot, zoizitot és tremolitot tartalmaz. Ha feltesszük, hogy a bujáki szarmata tényleg szarmata és nem alsó-pannon (amit a benne talált kövületek tüzetes meghatározása igazolna) — akkor érdekes megállapítást lehetne levonni abból, hogy a bükkaljai, mátrai és cserhátaljai pannon homokokra jellegzetes cianit (mely mezo-kristályos övbeli eredetű) már a szarmata homokban is megtalálható. A pleisztocén homokok, melyek Erdőkürt, Buják (Nyuga-hegy), Pásztó keleti határától valók, csak magnetitét, limonites magnetitét, gránátot, epidotot és kloritot tartalmaznak, esetleg zöld amfibolt ; cianitjuk, staurolitjuk nincs turmalinjuk is csak nyomokban. Összefoglalás és következtetések 1. Mátrai és cserhátaljai pannon homokjaink ugyanúgy, mint a bükkaljai pannon homokjaink szenagyságeloszlás szerint egymaximumos finom homokok. Ennek alapján összes bükkaljai, mátrai és cserhátaljai pannon homokjainkat tengeri eredetű, mégpedig partmenti üledéknek mondhatjuk. 2. Az ásványos összetételből a következőket vonhatjuk le : a kristályospalának fontos szerepe volt a primer lehordási területen nemcsak a bükkaljai, hanem a mátrai és cserhátaljai területeken is (barna turmalin, cianit, staurolit
