Boros István (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 5. (Budapest 1954)

Nemeskéri, J. ; Gáspárdy, G.: Megjegyzések a magyar őstörténet embertani vonatkozásaihoz. Az üllői és egri honfoglaláskori temetők embertani vizsgálata

514 NEMESKÉRI & GASPÄRDY IX. táblázat Hosszúcsontok, méretei, testmagasság. Üllő, Ilpna-út Sírszám, leltári szám, nem Hosszúcsontok 1. 3739 â 2. 3740 ? 4. 3741 3 7. 3744 a 8. 3745 ? 14. 4229 ? 17. 4232 $ 21. 3922 C? 22. 3923 ? 23. 3924 é Humerus J. В. 330 290 287 309 333 320 318 303 310 307 316 288 347 Radius ' JВ. 254 223 227 244 256 245 244 247 238 240 — 222 263 Ulna J. в. — 240 262 278 270 263 253 254 240 — Femur J. в. — 418 462 462 463 430 437 422 434 435 430 *400 477 Tibia J. в. 380 327 383 373 380 368 370 357 368 367 354 339 404 Fibula J. в. 369 — 368 369 364 361 — — 340 — — Számított testmagasság 169,0 cm 152,0 cm 169,0 cm 169,2 cm 164,8 cm 156,8 cm 159,1 cm 163,5 cm 152,0 cm 176,2 cm Embertani Intézete 2086., 2154. ismeretlen lelőhelyű koponyái, Áporka, Csepel, Tiszaeszlár-Üjtelep), amelyeket Bartucz (9) szimbolikus trepanációnak tekint, de amelyeket véleményem szerint helyesebb kultikus-gyógyító trepanációknak nevezni. Ipolyi (22) munkájában említést tesz arról, hogy a bolondos, vajákos, rosszat jövendölő egyéneket trepanálták a múltban jelképesen, hogy így a bennük lakó gonosz vagy rontó lélektől megszabadítsák őket. Kétségtelenül gyakori főfájás, vagy rendkívüli, számunkra megmagyarázhatatlan magatartás miatt végezték ezeket a trepanációs beavatkozásokat. A jellegek áttekintése után azok együtteseit vizsgáljuk meg, amely végül is alapját képezi a típusanalízisnek. A két" temető tipológiai problémáit különkülön részletezzük. Az üllői honfoglaló magyar temető tipológiai alaptípusát egyetlen, elég jól körvonalazható jellegegyüttessel határozhatjuk meg. A jellegegyüttest a következő jelzőcsoportok és morfológiai kritériumok határozzák meg: brachykrania (hyperbrachykrania), hipsi-orthokrania, tapeinokrania, euryprosopia, chamaerrhinia ; nagyközepes termet; norma verticalisban a koponyaalak spheroides-sphenoides, norma occipitalisban szegletes, házalak ; a mediansagittalis körvonal magasan ívelt, és jellemző a lambdoid lapultság, egyes esetekben gyenge planoccipitalia ; az arckoponya középszéles, lapos, középmagas, ovális ; a járomtáj horizontális profilozottsága kifejezett ; az orrgyök középmély, az orrhát keskeny, magasan kiemelkedő, az esetek többségében convex ; az áll magas, kerekített, széles. A metrikus jellegek egyéni ingadozásának megfelelően esetenként eltérések mutatkoznak az orthokrania, akrokrania,mesoprosopia és mesorrhinia irányában. Az eltérések legtöbb esetben a határértékek körül adódnak, és ez a körülmény is igen jól illusztrálja, hogy az