Boros István (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 5. (Budapest 1954)
Nemeskéri, J. ; Gáspárdy, G.: Megjegyzések a magyar őstörténet embertani vonatkozásaihoz. Az üllői és egri honfoglaláskori temetők embertani vizsgálata
volta, valamint az, hogy az orrhát magasan kiemelkedő és erősen hajlott — convex (7 eset). 2 esetben az orrhát egyenes, középmagas és 1 esetben homorú. Koponyakapacitás, a) Üllő. A koponyakapacitást 13 esetben határoztuk meg — ebből 4 tartozik az euencephalia és 9 az aristencephalia csoportjába. Az oligencephalia nem fordul elő. b) Eger. Az aristencephalia gyakorisága 4, az euencephalia és oligencephalia gyakorisága 3, illetve 2. Különösen feltűnő az üllői honfoglaláskori koponyák igen nagy koponyakapacitása, amelyek az aristencephalia felső határértékeit közelítik meg. Végül a fontosabb jelzőknek nemek szerint való megoszlását, a két lelőhely adatait különválasztva a VIII. sz. táblázatban foglaltam össze. Testmagasság 4 , a) Üllő. A feltárt csontvázak közül 10 esetben volt meghatározható a végtagcsontok méretei alapján a testmagasság (5 <j és 5 $). 8 esetben a számított testmagasság »nagyközepes«, 1 esetben »alacsony« és 1 esetben »magas«. (A végtagcsontok méretei és a számított testmagasság értékei a IX. táblázatban találhatók.) A fontosabb metrikus és morfológiai jellegek összesítése után foglalkoznunk kell a morfológiai variációkkal és egyes koponyákon megfigyelhető jelenségekkel. Os apicis 1 esetben fordult elő az üllői anyagban (17. sír); sutura metopica gyakorisága az egri anyagban 3 (I., II., és VII. sír ez utóbbi nyomokban); os epiptericum mindkét temetőben egy-egy esetben állapítható meg (9. és VII. sír) ; ossa suturarum a lambdavarrat és a sutura parieto-mastoidea mentén üllői anyagban 5 esetben (2., 7., 8., 14., 17., sírok), az egri anyagban ugyancsak 5 esetben (I., III., IV., V., XII. sírok) volt megállapítható. Különösen jelentős a plagiocephalianak az üllői anyagban megfigyelhető nagy gyakorisága. 6 esetben fordul elő, amelyek közül 4 kifejezett, 2 gyengébb (2., 5., 8., 9., 18., 20. sírok). Ez a deformitás rachitis mellett szól, amely mechanikus hatásra jön létre a felpuhult csontokban,és létrejöttét Lelong úgy magyarázza,hogy az élet első hónapjaiban, ha a gyermeket mindig ugyanazon az oldalon fektetik, az agyvelő súlya a koponyát lelapítja. Mind a 6 esetben a deformitás ugyanazon oldali éspedig a jobboldali homloktáj előrefelé, a tarkótáj pedig hátrafelé jobban kidomborodik. H о о t о n (19) véleménye szerint a koponyának ferde irányban történő ellapulása azáltal jön létre, hogy a bölcsőben, vagy a bölcsőt helyettesítő alkalmatosságban a hátán fekvő csecsemő a fejét mindig kissé oldalt fordítja. Szerinte a jobbkezesek a jobboldal felé fordítják a fejüket, és ezért a plagiocephaliánál a jobb occiput ellapulása gyakoribb. Vizsgálati anyagunk is ezt igazolja. Bathrocephalia 1 esetben fordul elő — az egri anyagban (fii. sír). Az üllői honfoglaláskori temetőnek egyik legfontosabb jellegzetessége a 3 esetben előforduló szimbolikus trepanáció (2., 5., 19. sz. sírok). Mindhárom koponya esetében a fejtetőn a koszorúvarrat előtt, vagy mögött figyelhető meg a mechanikai behatás nyoma. A 2. sír esetében a bregma mérőpont előtt 7,5 mm széles és 3 mm mély kerek trepanációs nyom ; az 5. sír koponyáján a bregma mérőpont mögött jobboldali falcsonton 10 mm átmérőjű és 2,2 mm mély kerek trepanációs nyom ; a 19. sír koponyáján a sutura coronalis előtt a homlokcsonton egy 15 mm átmérőjű és egy 6 mm átmérőjű sekély trepanációs mélyítés. Az említett koponyák trepanációs felszínén hiányzik a lamina externa, és a mélyítést csaknem teljesen egybefolyó csontheg borítja. Bartucz szerint izzított tűvel vagy egyszerű csontkaparással végezhették ezt.a műtéti beavatkozást. Erre vonatkozóan anyagunk nem ad véleményre alkalmas támpontot. A honfoglaló magyarságnál és a népvándorláskori népeknél többízben írtak~már le ilyen trepanációs beavatkozásokat (Tiszaderzs, Jánoshalma, Tudományegyetem
