Boros István (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 5. (Budapest 1954)
Nemeskéri, J. ; Gáspárdy, G.: Megjegyzések a magyar őstörténet embertani vonatkozásaihoz. Az üllői és egri honfoglaláskori temetők embertani vizsgálata
MEGJEGYZÉSEK A MAGYAR ŐSTÖRTÉNET EMBERTANI VONATKOZÁSIHOZ 501 koponya alakja sphenoides; norma occipitalisban szegletes házalak. A mediansagittalis körvonal homlokíve magas, hátrafutó ; a fejtető lapos, a lambdoid-tájék lapult, a nyakszirt gyengén domború. A felső arckoponya küzépszéles lapos, ovális. Az orrgyök mély, keskeny ; az orrhát középmagasán kiemelkedő, háztetőszerű, kissé konvex. Phaenozyg. Fossa canina mély, juga alveolaria előreugró. A szemüregek szögletesek, téglalap alakúak. A koponya morfológiai sajátosságai. A varratok egyszerűen f ogazottak. Crista occipitalis externa helyén az öreglyukig vályúszerű mélyedés. Foramen magnum körtcalakú. Impressio praelambdoidea kifejezett. Sutura metopica pars nasalis nyomokban. Tuber parietale széles alapú, gy»enge. Mindkét oldalt os epiptericum. Processus mastoideus hatalmas, nagy. Linea infratemporalison csontcsipke. Apertúra piriformis alul kiszélesedő, alsó széle anthropin jellegű, járomív felső széle erősen hajlott, majd processus marginalis. A szájpad keskeny, »V« alakú, menedékes, sutura palatina transversa ívelt lefutású. A lelet embertani jellege. A hosszúság-szélességi jelző a dolichokrania alsó határán adódik, az agykoponya középmagas volta, az arckoponya lapossága, a járomtájék szögletes íveltsége a mongolid típus bizonyos vonásaira emlékeztet, kissé hasonlatos a mosonszentjánosi avar, temető »A« típusához. A középmagas, konvex orrhát, az enyhe alveolaris prognathia a turanid típusra jellemzők.-Vonásaiban, ha nem is oly határozott, de emlékeztet az ókécskei honfoglaló magyar koponyára. A típusjellegek feloldott megjelenése miatt azok aránya nem adható meg. Típus : dolichokran mongolid típus + turanid. VIII. sír. (Ltsz.: 1832.) Töredékes és hiányos koponya (calvarium). Arc-, koponyán a szemüregi tájék töredékes. Nő ( Ç). A koponya nagysága, kerekített formái ; a homlok alacsony, domború alkata a nyakszirtpikkely gyenge tagoltsága valószínűsítik a nem meghatározást. Glabellaris-tájék lapos (II. fok). Elhalálozási kora 40 év körül (maturus kezdete). Varratelcsontosodás sutura sagittalis mentén I. fokú. A fogazat abrasiója általánosan II. fokú. Metrikus és leíró jellegek. Dolichokran, orthokran, akrokran, metriometop ; mesén, mesorrhin, mesokonch, hyperbrachyuran ; euencephal. Norma verticalisban a koponya alakja ovoides ; norma occipitalisban lapított házalak. Mediansagittalis körvonal homlokíve meredek, fejtető gyengén ívelt,, a nyakszirt kifejezetten domború. A felső arckoponya keskeny, ovális (?). Az orrgyök mély, keskeny ; * az orrhát magasan kiemelkedő, keskeny, konvex. A szemüreg kerek. Mérsékelt alveolaris prognathia. A koponya morfológiai sajátosságai. A nyitva lévő varratok csipkézettsége gyenge. Nyakszirtpikkelyen az izomreliefek elmosódok. Foramen magnum széles, bázis felé hegyesedik. Mély fossa condyloidea a papucsszerű condylusok mellett. Impressio praelambdoidea. Pterion-tájék »H« alakií. Processus mastoideus alacsony, mellette igén mély incisura mastoidea. Lapult, kerek fossa mandibularis. Apertúra piriformis széles, alsó széle anthropin jellegű. Hasítékszerű foramen infraorbitale. A lelet embertani jellege. Az agykoponya rendkívül hosszú és keskeny volta, valamint az arckoponya hossza, keskenysége, ovális alakja ; az orrtájék keskenysége, magasan kiemelkedő volta a" mediterran típusra engednek következtetni. Típus : mediterran (feltételezhetően valamely keleti altípus) 7 + x 3 . X. sír. (Ltsz.: 1834.) Töredékes koponya (calvarium). A nyakszirtcsont bázisa, az ékcsont corpusa és nagy szárnya ; az arckoponyán az orr- és szemüregtájék, valamint a bal járomcsont töredékesek. A fogak elkallódtak (post mortem). Férfi ( g). A koponya nagysága, az izomtapadási felszínek érdessége, a linea nuchalis terminális fejlettsége, továbbá a glabellaris-tájék kifejezett előreugrása (5—6. fok) igazolják a nem meghatározást. Elhalálozási kora 35 év körül (Aduitus.). A koponyavarrátok elcsontosodása még csak nyomokban, a sutura sagittalis pars obelica szakaszán mutatkozik. A fogazat abrasiója egészen minimális. Metrikus és leíró jellegek. Dolichokran, chamaekran, eurymetop ; mesokonch, hyper chamaerrhin. Norma verticalisban a koponya alakja sphenoides ; norma occipitalisban házalakú. A median-sagittalis körvonal homlokíve lapos, hátradűl, a fejtetó'ív lapos, a nyakszirt kifejezetten domború. Az arckoponya alakját annak töredékessége miatt nem határozhatjuk meg. Az orrgyök magas, keskeny ; az orrhát rövid/középmagas, konvex. A szemüreg párhuzamos szélekkel, téglalap alakú. A koponya morfológiai sajátosságai. A koponyavarratok fogazottsága igen apró é s sűrű (IV. 3.). Protuberantia occipitalis externa (0 fok) felett mélyedés. Foramen magnum töredékéből az alak nem határozható meg. Linea supramastoidea élesen profilált. Pórus actis-
