Boros István (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 5. (Budapest 1954)

Nemeskéri, J. ; Gáspárdy, G.: Megjegyzések a magyar őstörténet embertani vonatkozásaihoz. Az üllői és egri honfoglaláskori temetők embertani vizsgálata

»nagyközepes« csoportnak felel meg. Norma verticalisban a koponya alakja romboides. Norma occipitalisban alakja kerekített hazforma. Glabellaris tájék lapos (0 fokú). Az arckoponya alakja lefelé keskenyedő — ovális. Az orrgyök keskeny, magas ; az orrhát középmagasán kiálló, egyenes. Az áll igen keskeny, magas. A koponya morfológiai sajátosságai. A koponya teljes megjelenésében eltérés mutatkozik a normálistól. A koponyavarratok igen erősen fogazottak (Ш. 7—8). Sutura occipitomastoidea mellett varratcsontok. Foramen magnum kerek. Magasan kiemelkedő domború condylus occipitalis. Processus styloideus igen hosszú, hegyes. Fossa glenoidalis keskeny és mély. A szájpad egész abnormisan keskeny, alakja gótikus, és felszínén spina palatina. A pteriontájék minőkét olaalt »H« alakú. Pórus acusticus externus kerek. Mindkét oldalt mélyen bevágott incisura supraorbitalis. Apertúra piriformis magas, keskeny, ovális, alsó széle éles. Fossa canina mindkét oldalt mély. Az áll nagyon keskeny, magas ; fogsorív keskeny »V« alakú. Protuberantia mentalis magas. Ramus mandibulae magas, keskeny, a szöglet kerekített és tompaszögű. Patologikus elváltozások. A koponyán és a vázcsontokon egyaránt megfigyelhetők patologikus jellegek. Alsó és ielső fogsorívben redukció van — M

3 hiányzik. A fogain abrasio látszik, de nem olyan mértékben, hogy a pulpaüreg megnyílt volna. A II. és III. cervicalis csigolya között az intervertebralis izület jobboldalon épnek látszik, a baloldali hatalmas és részben elmorzsolódott exostosis által összenőtt. Molle r—

С hristensen és Brinch (33) írták le elsőnek ezt az elváltozást, és morbus Aebelholtnak nevezték el az után a hely utan, ahonnan a vizsgált csontvázak származtak. 250 olyan ember csontvázát vizsgálták meg* akik 40 éves koron felül haltak meg, és a dán középkorból származtak. A fogazatok 74%-ában találtak pulpaüreg-sérülést. A pulpaüreg-sérülésesek között 93%-ban fordult elő izületi elváltozás, ami különösen a gerincoszlopon volt gyakori. A cervicalis intervertebralis izületek arthropathiaja, melyet ismertettek, csaknem mindig egyoldali. Az izületi felszín 2—3-szorosra megnagyobbodott, és a felszíne horzskőszerüen kilyuggatott. Az így megbetegedett ízületben ankylosis fejlődhet ki. Érdekes megjegyezni, hogy az eseteknek abban a 26%-ában, ahol a pulpaüreg ép maradt, mindössze l?7

0-ban fordult elő izületi elváltozás (XII. t. 1.). Spondylarthrosis van a balodalon a III. és IV., valamint a IV. és V. nyakcsigolyák közötti ízületben. Az V. és VI. nyakcsigolya testének egymásfelé néző felszínein egymással szembenfekvő lencsényi exostosis. A HI. IV., V. és VI. nyakcsigolyák processus uncinatusan és jobb o. az V. és VI. nyakcsigolyák közötti uncovertebral^ izület felső peremén is, 2—3 mm magas osteophyta látható (XII. t. 2.). Az egyik hátcsigolya jobboldali elülső, felső peremszélén 3 mm magas és 10 mm széles osteophyta. Az alsó hatcsigolyak facies costalis processus transversijén különböző nagyságú osteophyta (XII. t. 3.). Az ágyékcsigolyák testének zárólemezei erősebben homorultak,' ami osteoporosisra vall. Az ágyéki csigolyakon kisfokú spondylarthrosis, ezenkívül a csigolyák testének úgy felső, mint alsó peremszélen végig haladó, 5 mm magasságig terjedő osteophyta. A sacrum hasisának elülső peremén főleg balolaalt végighaladó 3 mm magas osteophyta. A sacrumon a processus articularis egyébként aszimmetrias. Mindkét foramen sacrale dorsaleból oldal irányban felfelé, vékonyabb ceruzavastagságú barázda húzódik. A canalis sacralist csak két helyen kötötte össze csontos ív (az ábrán nyíllal jelölve), egyébként a canalis sacralis nyitott (sacrum apertum) (XII. t. 4.). Két baloldali alsó borda corpusának egymásfelé néző szélén 1 cm

2 alapú, szabálytalan alakú exostosis(XIII.t. 2), mely a felső bordán 6—8 mm,vele szemben az alatta lévő bordán pedig 12—15 mm magas. Egy bordatöredék felszínén babszemalakú és nagyságú corticalissal részben bevont üreg. Ennek környékén a borda vastagabb (XIII. 1.1.) (Törés utáni állapot.) A manubrium sterni törmelékes. Baloldalt àz incisura clavicularis és incisura costalis I. körül az elülső és hátsó felszínre is ráterjedő exostosis, amely helyenként 5 mm magas. A jobb clavicula sternalis végén tömegesebb, mint a bal, és az izületi felszín hátsó peremén nagyobb, lencsényi exostosis. A jobb scapulan a facies articularis acromiin két-három mm magas, 13 mm széles és 26 mm hosszú, ovális alakú.exostotis. Az acromion alsó felszínét 2 cm széles területen exostosis borítja. A bal scapulan a facies articularis acromiin 2 mm magas, 10 mm széles és 20 mm hosszú exostosis. Az acromion felső felszínén csipkésen elterülő exostosis. A jobb scapula processuscoracoideusa3—4-szeresére megvastagodott (XIII. t. 3. ábra). A nyilak a facies articularison lévő exostosist v, utatják. A jobb humerus tuberculum minusán szabálytalan alakú, 4—5 mm magas, 25 mm széles, 45 mm hosszú exostosis ; a tuberculum maiuson és a crista tuberculi maiorison kisebb exostosis (XIII. 4.). Mindkét ulna incisura semilunarisának alsó peremén végighaladó kis, éles szélű exostosis. Mindkét os ilium facies auricularisanak külső, felső szélén és a crista ilein, a ligámentum iliolumbale tapadása helyen 2—3 mm magas, dudoros exostosis. Kisebb exostosisok a crista