Boros István (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 5. (Budapest 1954)

Topál, Gy.: A Kárpát-medence denevéreinek elterjedési adatai

A Kárpát-medence denevéreinek elterjedési adatai írta: Topái György, Budapest Három és fél évtizede látott napvilágot a Kárpát-medence faunáját összefoglaló Fauna Regni Hungáriáé emló'stani része(16), melyet Paszlavszky József állított össze. A Faunakatalógusban a denevérek igen tekintélyes helyet foglalnak el. Ennek magyarázata az, hogy 1900-ban már megjelent Méh ely munkája (14), melyben a szerző közli a felülvizsgált régebbi adatokat, és ismerteti az akkori múzeumi denevéranyagot. Paszlavszky a denevérekre vonatkozó adatok zömét innen merítette. A Természettudományi Múzeum emlősgyűjteménye anyagának átnézésekor azonban kitűnt, hogy Paszlavszky már nem vette fel az 1900-tól 1918-ig a Múzeumba begyűlt anyag — sok esetben újat jelentő — lelőhely adatait. 1918 után a Múzeum denevéranyaga tovább gyarapodott, nemciak példányszámban, de újabb fajok tekintetében is, -mivel É h i к (6) kimutatta a Kárpát-medence területéről a Myotis oxygnathus-t, és egyidejűleg a múzeumi M. myoíis anyagot revideálta. A borsodi Bükk denevérfaunáját Vásárhelyi (24, 25) kutatta fel, aki adatokat ismertetett más vidékek faunájára vonatkozóan is. Kisebb közleményekkel és további adatokkal járultak hozzá a fauna ismeretéhez : Borzsák(l), D u d i с h (3, 4), É h i к (7), G e tali a r d t (10), H о m о n n a y (11), Kormos(12), К u bac ska (13), P о n g r á с z (17), S ó 1 y m о s y (18), Vásárhelyi (20, 21, 22, 23). A fentebbi közlemények alapjául szolgáló példányok (koponyák) részben a Múzeum gyűjteményébe, részben pedig magángyűjteményekbe kerültek. A Múzeum újabb denevéranyaga azonban lelőhelyadatok szempontjából mostanáig feldolgozatlan maradt. Most, amikor az emlősgyűjtemény külföldi viszonylatban is igen szép denevéranyagát elterjedési adatok szempontjából feldolgozom, néhány évi gyűjtésem és megfigyelésem anyagát is közlöm, amennyiben azok egy-egy fontosabb előfordulást megerősítenek, vagy éppen újat jelentenek. A Kárpát-medence területéről származó múzeumi denevéranyag és az idevágó magyar irodalmi adatok összefoglalásával segíteni óhajtom a szomszéd országok mammológusainak munkáját, de egyben egy-egy faj általános elterjedésének vizsgálatához is anyagot akarok nyújtani. A jövőben kívánatos volna a gyűjtés idejét mindig pontosan feljegyezni, mert ezekből az adatokból érdekes következtetéseket vonhatnánk le a denevérek évszakos helyváltoztatására, és lehetővé válna a lelőhelyadatok helyes értékelése. Sajnálatos módon a régebbi gyűjtések anyagának cédulázása ebből a szempontból hiányos. A denevérfajok közé az alábbi felsorolásba olyanokat is felvettem, amelyeknek bizonyító példányai nincsenek birtokunkban, azonban hiteles irodalmi adatok az előfordulást igazolják. A fajok felsorolásánál E 11 e r m a n (5) katalógusát vettem irányadóul, azonban ettől eltérően a Myotis oxygnatluis-t mint önálló fajt tárgyalom. Minden fajnál közlöm a Faunakatalógus adataival kapcsolatos esetleges észrevételeimet, helyesbítéseket, egyéb megjegyzéseimet és a Múzeum anyagának rövid értékelését. Ezután a mellékelt térkép tájegységei szerint csoportosítva sorolom fel a faj lelőhely adatait. Minden termőhelyadat után zárójelben, számmal vagy betűvel utalok az irodalomra vagy a múzeumi (M) gyűjteményre. Hangsúlyoznom kell, hogy az egyszerűség kedvéért az irodalomból csak azokat az adatokat vettem át, amelyek a Faunakatalógusban és a múzeumi anyagban nem szerepelnek. Végül az egyes fajoknál saját megfigyeléseimet és adataimat ismertetem. A mellékelt térképen (Móczár [15] térképe után) foglaltam össze a lelőhelyeket. A térképhez tartozó lelőhelyek jegyzékében, betűrendben sorolom fel az elterjedési adatokat, itt közlöm az esetleges névváltozás utáni ma érvényes helységnevet, római és arab számmal utalok a megfelelő tájegységre, végül minden lelőhely után a térkép hálózatára utaló betűk és szám található. A térkép területegységeinek határait a terület domborzata határozza meg,