Boros István (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 5. (Budapest 1954)
Kaszab, Z.: Über die von Herrn J. Klapperich in der chinesischen Provinz Fukien gesammelten Tenebrioniden (Coleoptera)
chen, welche nach hinten allmählich kleiner werden und vor der Spitze ganz verschwunden. Jedes Grübchen besitzt beiderseits je ein kleines Körnchen. Skutellarstreifen lang. Zwischenräume leicht, hinten vor der Spitze aber stärker gewölbt, glatt und kahl, nicht punktiert. Seitenrand sehr schmal abgesetzt und von oben nur an der Spitze sichtbar. Unterseite ohne besondere Kennzeichen, Analsegment beim Männchen am Ende leicht eingedrückt und stumpf. Beine sehr langgestreckt und dünn, die Hinterschenkel erreichen fast die Spitze der Flügeldecken, Schenkel zur Spitze kaum erweitert, Schienen gerade, sehr dünn und rundlich, Tarsen etwa so lang wie die Schienen. — Länge: 11,5—13 mm. Breite: 2,5—3 mm. 2 Männchen und 1 Weibchen aus Fukien: Kuatun, 20., 21. VI. 1938, leg. J. Klapperich (Holo-, Alio- und Paratypus) in der Sammlung des Museums »Alexander К о e n i g« in Bonn und im Ungarischen Naturwissenschaftlichen Museum in Budapest. * S. Kulzeri m. steht S. angustissimum Pic aus Yunnan am nächsten. Diese Art ist ebenso gross, besitzt aber gelbe Beine und Fühler und auch die Schenkel sind etwas kräftiger. Unter den aus Formosa bekannten Arten steht die neue Art äusserlich S. Szent-Iványi Kasz. sehr nahe, doch ist letztere Art kleiner, ihr Halsschild ist seitlich nicht gerandet, Oberseite sehr fein punktiert und die Mittellinie vertieft ; ausserdem erscheint auch die Fühlerform vollkommen abweichend. Ich benenne die Art zu Ehren meines lieben Kollegen Herrn Hans Kulzer in München. Literatur : 1. К a s z a b, Z. : Über die von Herrn J. Klapperich in China gesammelten Leiochrinen(Co!., Tenebrionidae) (Ent. Blätter, 38, 1942, p. 214—217).— 2. Kaszab, Z. : Monographie der Leiochrinen(Budapest, 1946, pp. 221, Taf. 1). — 3. К as za b, Z.: Die indomalayischen und ostasiatischen Arten der Gattung Gonocephalum Solier (Entomologische Arbeiten aus dem Museum G. Frey, 3, 1952, p. 416—688). A szerző feldolgozta J. Klapperich bonni entomológus anyagát, melyet 1937/38ban Fukien tartományban gyűjtött. A gyűjtött anyag — több mint 1200 példány — a tudományra nézve 3 új nemzetséget és 20 új fajt tartalmazott. Ezek közül 1 új nemzetséget és 6 új fajt szerző már korábbi munkáiban leírt, ez a közlemény a további új nemek és fajok leírását tartalmazza. A szerző a Tenebrionida-anyag állatföldrajzi értékelése alapján megállapítja, hogy Fukien-tartomány már teljesen az orientális fauna-területhez tartozik, oda palearktikus elem csak elvétve nyomul be. Több fukieni faj Észak-Kínával és Japánnal közös, de ezek orientális elemek a palearktikus faunában. Nagyobb a fauna megegyezése Formozával és Tonkinnal. Mindezen megegyező vonások ellenére a fukieni hegyvidék igen sok sajátos, endemikus faj otthona. Ezek között az endemizmusok között legfeltűnőbb egy új nemzetség, melyet a szerző Klapperichia mirabilis néven ír le. Ennek rokonai eddig csak Görögországtól keletre, Turkesztánig voltak ismeretesek, és valamennyi eddig ismert faj szárnyatlan. A kínai új nemzetség szárnyas és primitívebb bélyegeket mutat ; feltehető, hogy ezt az új nemzetséget kell a Ceratanisini tribus ősének tekintenünk. / J. Klapperich által gyűjtött gyászbogarak (Tenebrionidae) a kínai Fukien tartományból írta : Kaszab Zoltán, Budapest
