Boros István (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 4. (Budapest 1952)

Stiller, J.: Die Protozoen des Pécsely-Baches in Ungarn

gebildet. Nur Zoothamnium parasiticum, d'udekemi und constrictum, sowie Lagenophrys ampulla und nassa kommen auf beiden Amphipoden vor. Vorticella carinogammari siedelt sich nur ausnahmsweise auch auf Gammarus fossarum an, ihre Zahl ist aber auf diesem Wirtstier immer klein, während sie im Hauptverbreitungsgebiet von Carinogammarus triacanthus eine Massenvermehrung erreicht. Wasserbewegung und Durchlüftungsverhältnisse führen zu eigenartigen Anpassungsformen, unter welchen Epistylis gammari f. rotunda und nodosa Schulbeispiele des umgestaltenden Einflusses der Umweltbedingungen darstellen. Literatur : Claparède, E. & Lachmann, J. ; Études sur les Infusoires et les Rhizopodes (1858—1861, Genève). — Dog jel, V. : Obscsaja protistologija. Sovjetskaja Nauka, 1951, Moskva). — E n t z, G. & Sebestyén, O. : Das Leben des Balaton-Sees (Arb. Ung. Biol. Forsch. Inst., Tihany, 76,1946,p. 179—411). — F a u r é- F r e m i e t, E. : Le commensalisme spécifique chez les Vorticellides d'eau douce (C. R. Soc. Biol. Paris, 61, 1906, p. 456—458). — Furssenko, A. : Lebenszyklus und Morphologie von Zoothamnium arbuscula. (Arch. f. Protistenkde, 67, 1929, p. 376—500). — K ah 1, A. : Urtiere oder Protozoa (Tierwelt Deutschlands usw. 1935, G. Fischer, Jena). — K ei s er, A. : Die sessilen Peritrichen Infusorien und Suctorien von Basel und Umgebung (Rev. Suisse Zool., 28, 1921, P. 121—241). — L u s t, S. : Symphorionte Peritrichen auf Käfern und Wanzen (Zool. Jahrb., 79, 1950, p. 321—436). — Nenninger, U. : Die Peritrichen der Umgebung von Erlangen usw. (Zool. Jahrb., 77, 1948, p. 163—281). — N o 1 a n d, L. E. & F i n 1 a y, H. E. : Studies on Taxonomy of the Genus Vorticella (Trans. Amer. Micr. Soc, 50, 1931, p. 81—123). — P enar d, E. : Études sur les Infusoires d'eau douce (1922, Genève). — P r e c h t, H. : Epizoen der Kieler Bucht (Nova Acta Leopoldina N. F. 3, 1935, p. 405—474). — S o m m e r, G. : Die peritrichen Ciliaten des Grossen Plöner Sees (Arch. f. Hydrobiol., 44, 1950, p. 349—440). — S t i 11 e r, J. : Die peritrichen Infusorien von Tihany und Umgebung (Arb. Ung. Biol. Forsch. Inst. Tihany, 4, 1931, p. 171—205). — S t i 11 e r, J. : Drei neue Peritrichenarten aus dem Balaton-See (Acta Biol. Szeged, 3, 1935, p. 149—157). — Stiller, J.: Epizoische Peritrichen aus dem Balaton I. (Arb. Ung. Biol. Forsch. Inst. Tihany, 13, 1941, p. 211—223). — S t i 11 er, J. : Einige Gewässer der Umgebung von Szeged und ihre Peritrichenfauna (Arch. f. Hydrobiol., 38, 1941, p. 313—435). — Stiller, J. : Epizoische Peritrichen aus dem Balaton-See. II. (Ann. Inst. Biol. Pervest. Hung. 1, Tihany, 1949—1950, p. 15—37). — S t i 11 e r, J. : Epizoische Peritrichen aus dem Balaton-See III. (Acta Hydrobiol. Limnol. Protistol. 5. 1953, p. 189-221). A Pécsely-patak protozoonjai írta : Stiller Jolán, Budapest A Balatonba torkolló Pécsely-patak érdekes véglény-faunájának legjellegzetesebb tagjai az epizoikus Peritrichák. Itt él a hazai faunára új Holotricha, a Chilodonella granulata Penard, mely a Carinogammarus triacanthuson folytat semisessilis életmódot. A 27 epizoikus Peritricha közül csak 5 faj, nevezetesen a Trichodina síeinii, Epistylis nympharum, Intranstylum steinii, Zoothamnium variáns és Lagenophrys ampulla élt a Balatonban is. A Pécsely-patak egyetlen Suctoriája, a Dendrocometes paradoxus Stein sem jutott el a Balatonig. Az új fajok aránylag nagy száma szintén a patakban uralkodó sajátságos életviszonyokhoz alkalmazkodott zárt mikrofauna mellett szól. Az itt élő fajok igen magas fokon specializálódtak a gazdaállat kiválogatásában. Még a közel rokon Carinogammarus triacanthuson és Gammarus fossarumon is egy sajátságos epizoikus Peritricha-íauna fejlődött ki. 23 faj közül csupán a Zoothamnium parasiticum, d'udekemi és constrictum, valamint a Lagenophrys ampulla és nassa él mind a két Amphipodán. A Vorticella carinogammari csak kivételesen telepszik-meg a Gammarus fossarumon is, míg a Carinogammarus fő elterjedési területén tömegesen fejlődik. / A vízmozgás és az átszellőztetési viszonyok sajátságos alkalmazkodási formák kialakulásához vezetnek. Ezek közül az Epistylis gammari Precht f. rotunda és nodosa iskolapéldája a környezeti viszonyok átalakító hatásának. 5 Terméseettudományi évkönyv 1953—9957. 05