Boros István (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 4. (Budapest 1952)

Keve, A., Zsák, Z. ; Kaszab, Z.: A fürj gazdasági jelentősége

hanem mint Buturlinés Porten ko is írják, a talajon futkosva szedi fel a magvakat. A kísérő gyomnövények magvai, a madarak elejtésének időpontja, a fürj táplálkozási szokásai is mind amellett szólnak, hogy a fürj csak kipergett haszonnövény-magvakat szedeget fel. így botanikai szempontból ítélve, a fürjnek semmi néven nevezendő kártételét sem tudjuk kimutatni. Viszont, ha a gyomor­tartalmakat nézzük, azt látjuk, hogy csaknem mindegyikben található zúzókő, egészen apró finom kavics, mely a magvakat péppé őrli, tehát a gyommagvak irtásával a fürj hasznot hajt a rétgazdálkodásnak és a mezőgazdaságnak, és kevés a valószínűsége annak, hogy az ürülékben csíraképes magvakkal a gyommagok elhurcolásában szerepe lenne. A fürj növényi táplálékát először is a fácánéval összevetve, szembeötlő a bogyók hiánya, a fák magvai közül is csak egy esetben egyetlenegy maggal szere­pel az akácmag, míg a fácán táplálékában az utóbbi igen jelentős szerepet tölt be ; a haszonnövények is lényegesen kisebb számban fordulnak elő. Viszont meg­egyezik a táplálékuk abban, hogy mindkét madár főleg mezei gyommagvakkal él, a fürj különösen a tarlók gyommagvaival. Sokkal kisebb mértékben szedeget a fürj zöld növényi részeket, mint a fácán ; a földalatti növényi részek pedig teljesen kimaradnak a fürj eleségéből. Ennek kettős oka van : részben a fácán erősebb lába jobban alkalmazkodott ahhoz, hogy táplálékát ásva is elő tudja kaparni ; részben azzal is magyarázható, hogy a fürj télen elvonul, s így nincs rászorulva, hogy télen a föld alól is előteremtse táplálékát, mint a fácán. Viszont a fürj nem etethető mint a fácán, tehát ocsú, törköly, cirok és más mesterséges etetési magok nem fordul­nak elő táplálékában. Az emberre mérgező hatású magvakat viszont a fürj éppen úgy fogyasztja, mint a fácán. A fürj sohasem szedeget magasabb növényekről, ezért sem szőlőben, sem kukoricásban nem tehet kárt, mint a fácán. A fürj apró magvakat keresgél, kevésbbé csipeget zöld növényi részeket, tehát a zöldborsó­földeken sem okoz kárt. Összegezve : a fürj és fácán megegyeznek abban, hogy főleg mezei gyommagokkal élnek és még az emberre nézve mérgező hatású magvakat is megeszik ; különböznek olyan táplálékban, melyet a fácán nem közvetlenül a földről szedeget, hanem a bokrok bogyóit, a szőlő fürtjeit is lecsipegeti, vagy a kukoricacsöveket, a lábon álló gabonát is olykor megdézsmálja stb.; a fácán több zöld növényi részt is eszik — köztük a borsót —, míg a fürj mindig a földről szedi növényi eleségét, lehetőleg apró magvakat.'Az akác gyakorisága a fácán, és ritka volta a fürj táplálékában részben evvel is magyarázható, de főleg avval, hogy a fácán legfontosabb téli elesége az akácmag, melynek érési időszakában a fürj Észak­Afrikában van. A fürj és fogoly táplálékát összevetve (lásd T h a i s z, 1912, 285 fogoly­gyomortartalom vizsgálata) beigazolva látjuk Witherby feltételezését, hogy a két madár táplálékanyaga nagyjából egyezik. Mindkettőnél a táplálék túlsúly­ban gyomnövények magvaiból áll, különbség csupán az, hogy a fogoly a magvakkal együtt az egész termést a szár- stb. részekkel együtt fogyasztja el, ami a nagyobb termetből könnyen megérthető. Különbség az is, hogy a fogoly sokkal több zöld növényi részt, szárat stb. is eszik. Már T h a i s z is rámutatott, hogy az utóbbi táplálékanyag főleg a téli gyomortartalmakból kerül elő, amikor a hótakaró stb. miatt a fogoly nem talál megfelelő mennyiségben magvakat. Ebben az időben pedig a fürj téli szállásán tartózkodik. Nyár végén a fogoly több gabonaszemet is eszik, míg a fürj az apróbb magvakat részesíti előnyben, azonban a fogoly is a tarlón szedegeti fel a szemeket. Máskülönben a fürj és fogoly növényi elesége nagyon hasonló.

Next

/
Oldalképek
Tartalom