Boros István (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 4. (Budapest 1952)

Keve, A., Zsák, Z. ; Kaszab, Z.: A fürj gazdasági jelentősége

ban, mint régebben, dacára annak, hogy a művelés alá fogott területek száma folyton nagyobbodik, s így újabb és újabb térhódításra volna alkalma. Legnagyobb számban fordul elő' az Alföld és Dunántúl gabonaföldjein, de a hegyvidékre is követi az embert mindaddig, amíg egy-egy gabonatábla, erdei tisztás vagy rétecske akad, amelyben meg tudja rakni fészkét. A Kis-Kárpátokban 700 m-ig, a Gyergyóvidéken körülbelül 1000 m-ig, a Retyezáton 1160 m-ig, a zólyommegyei Sziklatelepen pedig 1200 m-ig figyelték meg«. Mennyiségére vonatkozólag azt a példát hozza fel, hogy az 1905-ös vadászati kimutatásban 94 500 fürj elejtéséről számol be a jelentés. Ez a nagymérvű vadászat és a Földközi tenger vidékén szokásos hálózás siettették a fürj megfogyatkozását. Csak Marseille kikötőjében 1895-ben 8 millió importált fürjet vámoltak el. 1920 óta indult rohamos fogyatkozásnak az európai fürjállomány, ezért a nemzetközi vadvédelem — lásd a varsói vadászati kongresszus — mindjobban sürgeti a fürj teljes védelmét. A második világháború alatt úgy látszik valamelyest javult az állomány. Ennek okát részben a vadászat szünetelésében, részben pedig abban kell keresni, hogy a gazos tarlók, magasra nőtt növényzet kedvezően hatott a fürj szaporodására. Niethammer (1942) szerint a fürj a gabonaföldeket, lucernásokat, réteket és ugarokat kedveli. Szerinte a növényzet változatossága és az azzal együtt járó rovarbőség kedvezőek a fürj telepedésére. Vonulásán pedig az ugarokon, bükkönyben, répa- és burgonyaföldeken, valamint gazos kertekben szeret tartózkodni. Jourdain (1947) szerint gabonaföldeken, füves réteken, gazosokban, hepe-hupás talajon tartózkodik, ha azok növényzete nem nagyon magas. Chernél (1899) szerint érkezési köznapja pálunk IV. 29—30 ; ősszel pedig a főtömegek szeptemberben távoznak. Elszórtan át is telel. így pl. Chernél szerint az 1897/98. évi enyhe télen különösen sok fürj telelt át, úgy hogy novemberben Palics vidékén egy vadász 150 fürjet is el tudott ejteni egy napon, decemberben egy napon pedig 39-et lőtt le ugyanaz a vadász, de az ország legkülönbözőbb pontjairól is jelentettek fürjeket abban az évben. Fürjeink vonulására a gyűrűzés sok adatot tisztázott, sajnos ezek azonban a pontos telelő hely megállapítására nem elegendők. Witherby és Niethammer szerint a Mediterráneumban telel, de elvetődnek a fürjek egészen az Egyenlítőig is. Gyűrűs fürjeink közül 1 került meg DK-re a Balkánon. Kálmáncsán (Somogy m.) fióka-korában gyűrűzött fürj, következő év IX. hó közepén Szalonikinél került meg. Ugyancsak DK. irányú vonulásra mutat a pestmegyei Alsónémetiben július közepén gyűrűzött fürj, mely két hét múlva Zimonynál került kézre. Az őszi mozgalomról is beszél egy adat, t. i., hogy a pestmegyei Ürbőn július elején gyűrűzött madár, egy hónap múlva 280 km-re ÉNY-nak Ausztriába kóborolt át. A legtöbb adat azonban a DNY-i irányú vonulás mellett szól : így augusztus közepén már Közép-Olaszországban került kézre gyűrűs fürjünk, szeptember elején Dél-Itáliában, szeptember közepe körül Szardiniában és Máltán ; december elején Szicíliában. Igen nagy azoknak a fürjeknek száma, melyeket tavaszi felvonuláson Olaszországban gyűrűznek (Toschi, Duse, Chigi, Rotondi stb.) és a nyár és tavasz folyamán nálunk kerülnek meg. Egyik adat a fürj vonulásának gyorsaságát is bizonyítja : Livornóban 1949. IV. 29-ikén gyűrűzött fürjet már 1949. V. elején Bélmegyer községben (Békés m.) kifáradva egy macska fogta meg. A madár tehát 3—4 nap alatt tette meg a csaknem 1000 km-es utat. De még DélFranciaország felől is jönnek tavasszal hozzánk fürjek : Vaucluseben május végén gyűrűzött fürj, szeptember végén került kézre Muraszombaton. Egy gyűrűzési adat mutatja, hogy még május közepén is tart nálunk a fürjek vonulása: Zentán V. 14-ikén gyűrűzött fürj, az őszi vonuláson IX. 20.-án a lengyelországi Kielce tartományban került kézre, tehát ez Zentán még észak felé tartó útján volt, viszont Kielcebe északabb felől kellett jönnie. A hazai gyűrűzések és kézre kerülések közül három adatunk van arra, hogy a fürjek őszi mozgalma július közepén, augusztus elején megindul, és 40—80 km-es távolságokra .kerülnek kézre a fürjek. A vonuláson rengeteg fürj pusztul. A városok fölé tévedt fürjcsapatok pusztulásáról, a huzalokon szerencsétlenül járt fürjekről gyakorta hallunk. S p i e s s említ például egy különösen nagy füij-katasztrófát. 1933 október végén Romániában hideg, szeles, esős időjárás volt. A kimerült fürjek Tulceanál "ezrével hullottak a Dunába, a városban mindenfelé kézzel lehetett fürjeket fogni és hasonló pusztulást jeleztek ebből az időből Sulinából, Silistrából, Cernavodából és a madárvonulásáról híres Kígyó-szigetről is. Ezekből az adatokból láthatjuk, hogy a fürj kímélete mennyire indokolt Magyarországon is, és azt is láthattuk, hogy gazdasági jelentősége nálunk a május és október között itt tartózkodó fürjeknek van. A fürj gazdasági jelentőségéről Lovassy csak ezt az általánosító véleményt adja: »Gyommag irtásával és a bogárság pusztításával a mezőgazdaságnak csakis használ.« Nieth a m m e r a fürj táplálékáról azt írja, hogy kis magvakból, különösen gyommagokból és füvek magvaiból, levelekből és rügyekből, ritkábban gabonaszemekből, nyáron rovarokból is áll. Hozzá fűzi, hogy a fiatalok eleinte kizárólag rovarokkal táplálkoznak. Witherby szerint a fürj tápláléka valószínűleg hasonló a fogolyéhoz, de az idevágó adatok hiányosak. A főleg ősszel lőtt fürjek gyomrában fű- és gyommagvakat találtak (Lolium, Brassica, Polygonum, Chenopodium, Rumex, Spergula, Stellaria, Plantago, Papaver, Vicia), továbbá apró csigákat és rovarokat, közöttük Agrotis-lárvákat, Buturlinés Portenko (1950) szerint főleg fűmagvakkal és gabonával