Boros István (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 4. (Budapest 1952)

Móczár, M.: Magyarország és a környező területek dongóméheinek (Bombus Latr.) rendszere és ökológiája

r ceae (Cynoglossum) növénycsaládok, a subterraneus a Labiatae (Ballota) és a Leguminosae (Trifolium), a fragrans a Compositae (Carduus, Cirsium), a soroeensis a Labiatae (Salvia) és-a pyrenaeus a Ranunculaceae (Aconitum) növénycsaládok látogatói. A csatolt táblázatból kitűnik, hogy az euryphag dongóméhek legnagyobb része — a közepes példányszámú hylophil derhamellus kivételével — hypereuryök intermediär vagy legalább ilyen hajlamú, vagy pedig eremophil jellegű (terrestris). A stenophag dongóméhek —• az eremophil fragrans kivételével — hylophil jellegűek, tehát valamennyien ugyanazon ökológiai típusba tartoznak. Legtöbb dongóméh, számszerint 16 faj, látogatja a Labiatae, 15 faj a Compositae, 12 faj a Leguminosae és 9 faj a Borraginaceae családokba tartozó növényeket. A táblázatban felsorolt többi 13 növénycsaladot az eddigi megfigyeléseink szerint 1—3 dongóméh keresi fel táplálékszerzés végett. Ha tekintetbe vesszük azt, hogy a legkeresettebb növénycsaládok látogatói a legnagyobb példányszámú fajok közül kikerülő ú. n. tömegdongóméhek, megérthetjük mily nagy fontosságú az, amit a dongóméhek a magképződés biztosításában végeznek. Ez a fontosság csak fokozódik azzal, hogy a dongóméhek által látogatott virágokat, éppen különös virágalkatuknál fogva, más rovarfajok alig kereshetik fel. A dongóméhek tekintélyes része nagy előszeretettel látogatja a mezőgazdasági növények közül a takarmány- és az olajnövények egy részét. Egyévi megfigyeléseink szerint 9 legnagyobb példányszámú faj és 2 alacsonyabb példányszámú, összesen 11 faj látogatja a lóherét, lucernát (Trifolium, Medicago), baltacimot (Onobrychis), szarvas kerepet (Lotus) stb., 6 nagy és közepes példányszámú faj a napraforgót (Helianthus) és 1—1 nagy példányszámú faj a Papaver, Sinapis, Brassica olajosmagvú növényeket. A dongóméhek viráglátogatási tevékenysége igen nagy. A kora reggeli óráktól késő délutánig repülnek. Az időjárás sem igen zavarja tevékenységüket. Az ócsai Turjáni-erdő tisztásain borús időben, majd szitáló esőben 1952. szept. 27-én még délután 4 óra tájban is gyűjtöttem a Cirsium virágzatán agrorum-hímeket. Fészkeik megbolygatása nem okoz a dongóméhcsalád életében káros következményeket. Az új környezetbe, pl. tenyésztőládikába történő áttelepítést nagyobb zökkenés nélkül elviselik. Hamar kijavítják az esetleges sérüléseket és megszokják a változást. Angliából Üj-Zélandba például már több mint 70 évvel ezelőtt sikerrel telepítettek át a dongóméheket a lóhere magképződésének biztosítása céljából (Mocsáry 1876.). Összefoglalva: a megvizsgált dongóméheknek több mint fele euryphag. Minthogy ezek legnagyobbrészt hypereuryök intermediär jellegűek, vagy legalább is ilyen hajlamúak s egyben a példányszámuk is a legnagyobb, ezért a virágok megporzásával igen nagy a gyakorlati mezőgazdasági jelentőségük. Nagyfokú alkalmazkodási képességük miatt gyakorlati célra történő áttelepítésük, tenyésztésük sikerrel járhat. Irodalom: G y ő r f i, J. : Sopron és környékének rovarfaunája (Sopr. Szemle, 4, 1940, p. 314—332). — K i s s J. & 0 1 a s z, K. : Adatok Árva—Polhora és a Babiagura rovarfaunájához. Beiträge zur Insektenfauna von Árva-Polhora und Babiagura (Rovartani Lapok, 14, 1907, p, 71—72). — Mocsáry, S. : Európai hasznos rovarok meghonosítása más világrészekben (Term. T. Közlöny, 86, 1876, p. 405—406). — M o c s á r y, S. : Hymenoptera (In : Fauna Regni Hungáriáé, 1897, p. 87—88). — Mocsáry, S. : A magyarországi dongóméhekről. Über die Hummelfauna Ungarns (Bombi et Psithyri Hungáriáé) (Rovartani Lapok, 17, 1910, p. 3—4). — Móczár, L. : Adatok a Kőszegi hegység hártyásszárnyú faunájához (Vasi Szemle, 5, 1938, p. 72—85). — M ó c*z á r, L. : Beiträge zur Kenntnis der Hymenopteren-fauna des Kudsir Hochgebirges. (Ent. Rdsch., 55, 1938, p. 677—679., 56, p. 49—52). — Móczár, L. : Jászberény