Boros István (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 4. (Budapest 1952)

Móczár, M.: Magyarország és a környező területek dongóméheinek (Bombus Latr.) rendszere és ökológiája

Fárágau, IX. hó, állománya szegényes, 36 példány). (Móczár L. 1941.).— 4. A lapidarius, két földfeletti és egy földalatti fészke került vizsgálat alá. Az első fészek vasúti töltés oldalán, dudvák közt, sekély gödörben volt. (Kiskunfélegyháza, VII. 6., gyér népességű család.) A második fészkét hegyoldali kaszálón, arasznyi mélységű nyílt üreg fenekén rakta össze. (Farago-Färägäu, IX. hó,, állománya : 1 anya, 50 dolgozó, 2 hím.) (Móczár L. 1941.) A harmadik fészek a Zala folyó töltésének oldalában a föld alatt, két arasznyi mélységben volt elrejtve. (Kisbalaton-Diássziget, VIII. 31., állománya igen népes.)—5. A mastrucatus, fészke a föld alatt, áfonyabokor alatt volt elkészítve. (Kassai havas-Kosice m.

r 950 m magasságban, VII. 30., állománya 1 idős, 2 fiatal anya, 42 dolgozó, 56 hím. A sejtek száma 310, ebből 80 db mézesbödön.) (Móczár L. 1938.). P o s t n e r (1951) németországi adatai szerint a dongóméhek faodvakban, elhagyott mókusfészekben, madárodukban, erdei lakások deszkázatai közt stb. is készítenek fészket. A dongóméhek fészkeiben a dolgozók túlnyomó többségben júniusban, a hímek pedig a nyári hónapokban fejlődnek ki és repülnek. Az 1. táblázatból kitűnik továbbá az is, hogy a legkorábbi megjelenésű dongóméheink a következő 6 fajhoz tartoznak : pratorum, terrestris, hortorum, silvarum distinctus, agrorum és a lapidarius. Mindezek általában a legnagyobb példányszámú fajok. Már májusban kifejlődnek és repülnek a dolgozói az agrorum, pratorum és a silvarum distinctus fajoknak. Június első felében jelennek meg a pratorum, silvarum distinctus, agrorum és a derhamellus hím példányai, legkésőbbi megjelenésűek a kicsiny példányszámú fajok. Ősszel, a hűvös, esős idő és az éjjeli fagyok beköszöntésekor elpusztul a család, csupán a fiatal megtermékenyített anyák telelnek át védett rejtekhelyeken, hogy a következő tavasszal új családokat alapítsanak. 1952. év őszén, a heteken át tartó kedvezőtlen, hideg időjárás után, október 25-én, a kivételesen enyhe, napos időben, az ócsai Turjáni-erdő tisztásain a Cirsiumok virágzataira már csak egyetlen agrorum fiatal nősténye repült, a dolgozók és a hímek már mind elpusztultak. Az ökológiai jelleg és a v i r á g 1 á t o g a t á s A dongóméhek viráglátogatására vonatkozóan megfigyeléseket eddig alig végeztek. Mindössze V o.g r i n (1918) és P i 11 i c h (1936) gyűjtései és közleményei adnak egynéhány adatot erre vonatkozóan is. 1952. évben végzett gyűjtéseink és a viráglátogatásra vonatkozó megfigyeléseink (2. táblázat) az alábbi következtetéseket teszik lehetővé. Az egyes növénycsaládoknak a dongóméhek által történő látogatottsága igen különböző. A megfigyelt dongóméhek közel 80%-a alig válogat a számukra alkalmas virágok között. Ezek az ú. n. euryphag (polyphag) dongóméhek. Közülük 6 faj, nevezetesen a lapidarius 9 növénycsaládba tartozó virágokat, az agrorum 8, a terrestris 7, a helferanus és a derhamellus 6—6, a silvarum distinctus 5 növénycsaládba tartozó virágokat keres és poroz meg. Minthogy ezek a legnagyobb példányszámú, ú. n. állományalkotó dongóméhek, azért gyakorlati mezőgazdasági szempontból szerepük döntő. Az euryphag dongóméhekkel ellentétben csak bizonyos táplálékhoz ragaszkodó, azaz csak 1—2 növénycsaládot látogatnak az ú. n. stenophag (monophag) dongóméhek. Ilyen táplálék-specialisták az 1952. évben végzett megfigyeléseink szerint : a pratorum, amely a Labiatae (Salvia) és a Rosaceae (Rubus) növénycsaládok látogatója, az argillaceus a Labiatae (Salvia, Lamium) és a Borragina-