Boros István (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 4. (Budapest 1952)

Móczár, M.: Magyarország és a környező területek dongóméheinek (Bombus Latr.) rendszere és ökológiája

Magyarország és a környező területek dongóméheinek (Bombus Latr.) rendszere és ökológiája írta : Móczár Miklós, Budapest Az Országos Természettudományi Múzeumban a magyar Apoidea-gyüjtemény összeállítása során elsőnek a Bombus-anyag feldolgozását végeztem el. Erre azért volt szükség, mert a gazdasági növények jelentékeny részének megporzását s ezáltal azok magképződésének biztosítását, a mézelő méhen kívül legfőképen a dongóméhek végzik el. Ennek a fontos gazdasági szempontnak pontosabb megállapítása és kiértékelése, a további kísérletek megindítása szükségessé tették a dongóméhek rendszerének tisztázását, finomabb rendszertani feldolgozásukat, és az ökológiájuk felderítését. Dolgozatomban minden rendelkezésemre álló adatot, amely hazánk és a környező területek Bombí/s-fajainak földrajzi elterjedésére és ökológiájára vonatkozik, a teljesség kedvéért összegyűjtöttem és feldolgoztam. így munkámban szerepelnek azok a múzeumi példányok is, amelyeket különböző gyűjtők a Kárpátok ívén belül Csehszlovákia, Ukrajna, Románia (Erdély), továbbá Jugoszlávia alföldi és középhegység jellegű területeiről összegyűjtöttek. Ezeknek az adatoknak közzétételével szomszédos országaink, különösen az újabban szép eredményeket elérő csehszlovákiai kutatók hasonló irányú feldolgozó munkáját is minél eredményesebbé szándékozom tenni. Vizsgálataim során 5520 példány döngóméhet dolgoztam fel. Ennek egyrésze (3200 példány) a Múzeumban levő korábban gyűjtött anyag, másrésze (1970 példány) a legutóbbi évek gyűjtéseinek eredménye, továbbá (350 példány) a magángyűjteményekből származik. Az anyagból 1587 példány (29%) nőstény, 2427 példány (44%) dolgozó és 1506 példány (27%) hím volt. A tárgyalt terület dongóméheinek elterjedésével először Mocsáry foglalkozott 1897-ben. A »Magyar Birodalom Állatvilága« c. mű »Hymenoptera« részében 26 fajt és 11 változatot sorol fel. Ugyanabban közli a rájuk vonatkozó irodalmat is. Ezeket az adatokat 1910-ben, a Rovartani Lapok hasábjain, 27 faj és 12 változatra helyesbítette. A M o c s á r y-féle első faunajegyzék megjelenése óta a következők gyarapították új lelőhely-adataikkal a dongóméhek elterjedésének ismeretét : V e 11 a y (1899) Szeged környékéről, V á n g e 1 (1905) az egész tárgyalt területről, K i s s & Olasz (1907) Árva-Polhora és Babiagura vidékéről, Móczár M. & Henter (1907) az egész tárgyalt területről, S c h i n (1909) Huszt környékéről, Móczár M. (1911) Kiskunfélegyháza határából, Szilády (1914) Erdélyből, Zilahi—Kiss (1915) Szilágy megyéből, Vogrin (1918) Stridóvár környékéről, Pillich (1918, 1936) Simontornyáról, Móczár L. (1938, 1939a, 1939b) a Kőszegi hegység területéről, a Kudsiri havasokból—Mtii Sebesiului és Jászberény környékéről, Zilahi—Sebes (1939) az Alföld több pontjáról, G y őr fi (1940) Sopron környékéről, Móczár L. (1941, 1943, 1947, 1950) Kassa— Kosice környékéről, a Mecsekből, Bars-megyéből és Erdélyből közölnek újabb adatokat. A felsorolt irodalom kiértékelésétől eltekintettem, mert egyrészt az említettek gyűjteményei az idők folyamán legnagyobbrészt beolvadtak a Múzeum gyűjteményébe s így azokat a Múzeum anyagával együtt feldolgoztam, másrészt pedig, főleg P i 11 i o n i (1939) kiváló kutatásai eredményeképen, a dongóméhek nomenklatúrája olyan részletekre is kiterjed, amelyekre azelőtt nem voltak tekintettel, és így az irodalmi adatok azonosítása nem vezetett' volna eredményre. A következőkben a tárgyalt területről eddig ismert Bombus-ía\ok meghatározásával, rend- | szerével, majd azok elterjedésével, nagysági adataival s végül az ökológiájukkal foglalkozom. A dongóméhek meghatározása A dongóméhek színezete a legtöbb esetben, ugyanazon fajon belül is igen változó, ezért azok pontos meghatározása csak az alábbi határozókulcsokban szereplő testrészek 6—24-szeres nagyítással történő alapos megfigyelésével és kellő gyakorlattal végezhető el biztosan. 9* 131