Boros István (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 3. (Budapest 1953)

Bohus, G. ; Podhradszky, J.: A búza kőüszögjét okozó Tilletia-fajok hő- és talajnedvesség igényére vonatkozó vizsgálatok

A búza kőüszögjét okozó Tilletia-îajok hő- és talajnedvesség igényére vonatkozó vizsgálatok írta: Bonus Gábor és Podhradszky János, Budapest 2 i 11 i g (1932) megállapítása szerint a búza kőüszögjét okozó 7'illetia-fajok biológiailag messzemenőleg megegyeznek egymással. Ha azonban a fajok földrajzi elterjedését vizsgáljuk, bizonyos területi elkülönülés figyelhető meg a három Tilletia-ía\ között. Európai elterjedésüket nézve megállapíthatjuk, hogy Nyugat-,Közép-és Észak-Európában a lécesspórájú fajok (Tilletia caries [D. C] Tul., T. triticoides Savul.) uralkodnak, míg Dél-Európában és a Balkánon a simaspórájú T. foetida (Wallr.) Liro. Észak-Amerikában a helyzet hasonló. A kőüszögfajok területi elkülönülése kisebb területen is megfigyelhető az átmeneti zónákban ott, hol két vagy három faj együtt fordul elő. Romániában San du-Ville (1933), Savul esc u (1942) és Hulea (1947) vizsgálatai azt mutatják, hogy a T. foetida az ország alföldi jellegű és sztyep-klímájú déli és keleti részein az elterjedtebb, viszont az északi és nyugati csapadékosabb hegyes-dombos területeken a léces-spórájú fajok gyakoribbak. Gassner (1934) vizsgálatai Törökországból ugyanezt az elkülönülést mutatták. A hazai vizsgálatok is megegyeznek a fenti megállapításokkal. Az Alföld tiszta T. foeüdá-s déli megyéitől északra és nyugatra a csapadék és a felszíni Ifagozottság növekedésével együtt növekszik a léces-spórájú kőüszögfajok előfordulási aránya is. A kőüszögfajok e területi megoszlása arra enged következtetni, hogy mint minden kórokozó, úgy a kőüszögfajok is a környezeti tényezők befolyása alatt állnak ; a külső hatásokkal szemben az egyes kőüszögfajok viselkedése más és más, egyes külső tényezők szempontjából igényeik eltérőek. A külső tényezők közül alábbi kísérleteinkben ah ő mérsékletnek és a nedvességnek együttes hatását vizsgáltuk a Tilletia foetida é s T. triticoides spóráinak csírázására. A T. caries vizsgálatát elejtettük, részben mert magyarországi vonatkozásban szerepe alárendelt, részben pedig, mert a másik két kőüszögfaj vizsgálati idején belül spórái nem csíráztak, azon túl pedig a penészedés oly nagy mérvű volt, hogy a pontos észlelést kizárta. A világirodalomban számos vizsgálatról olvashatunk amelyek a hőmérsékletnek a kőüszögspórák csírázására gyakorolt hatását kutatták. Valamennyi kutató megegyezett abban, hogy a kőüszögspórák csírázásában és a búza-csíranövény fertőzésében a hőmérsékletnek döntő szerepe van. 1909-ben Hecke megállapította, hogy a kőüszögfertőzés a búza csírázása »latti hőmérséklettel fordítva arányos és hogy az idejében történt őszi vetésben és a késő tavaszi vetésben az üszögfertőzes kevés, mert a búza kelése olyan hőmérsékleten történik, amelyen a spórák csírázása csak tökéletlenül vagy egyáltalán nem következik be. Hahne (1925) megerősítette a kőüszögspórák csírázási hőmérsékletére vonatkozó régebbi adatokat. Rabién (1927) H a h n e-hoz hasonló eredményt kapott. Szerintük a Tilletia tritici (^caries)-spórák csírázási minimuma 0-1 C°-nál van, optimuma 16—18C°-nál. Woolman és Humphrey (1924) szerint az optimális csírázás 18—20 C° között következik be. Woolman (1930) megállapította, hogy a minimum 0—1 C°-nálvan, a maximum pedig 29 C°nál. Bressmann (1931) szerint a T. tritici (— caries) -spórák származásuk szerint általában 6—18 C° között csíráznak. O 1 g y a y (1935) szerint a T. foetida-spóták csírázási optimuma a 16—18 C°. Hulea (1947) csíráztatási vizsgálataiban 6,8 pH-s vizes agáron 2—3 C°-on hat nap múlva a T. foetida-spórák 8%-a, a T. ínfí'coí'des-spórák 10%-a csírázott. A T. car/'es-spórák 31 nap múlva csak 2,2%-ban csíráztak. Optimális, csírázás 18—20 C°-nál volt a T. foetida-nál (88%) és a T. triticoides-nél (91%). A T. caries-né\ mintegy 18—20 C° az optimális hőmérséklet, a 31-ik napon mutatott 22%-os" csírázással. A maximum a "két előbbi fajnál 27—29 C°, a T. carles'-néí 26—27 C°. A fertőzést illetőleg a hőmérsékleti viszonyok már más képet mutatnak. Ekkor az üszögspóra csírázásán és a fertőző képessegén kívül új tényező, a búza-csíra növény, illetve annak ellenállóképessége is befolyásoló tényező, s mint ilyen a hőmérséketnek szintén függvénye. A búza csírázási optimuma 25 C°, a kó'üszögpsóráké alacsonyabb, mint láttuk, 18 C° körüli. Ez a körülmény magyarázza, hogy a késő őszi és kora tavaszi hűvös időjárás elősegíti a fertőzést, éspedig annál inkább, minél nagyobb a különbség a két hőmérséklet között, vagyis minél tovább marad a csíranövény a fertőzésre fogékony fejlődési fokon. Murán j ev /1928) érdekes törvényszerűséget állapított meg Ukrajnában a fertőzés mértéke és a hőmérséklet