Rotarides Mihály (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 35. (Budapest 1942)

Éhik, J.: Eine neue Alpenwühlmaus, Microtus (Chionomys) radnensis, aus Siebenbürgen

( "'2S Erdélyi állataimat egyik sajátságuk alapján még akkor is új alfaji név illetné meg, ha egyébként minden más tulajdonságuk egyezne az ulpiussal. Nevezetesen a radnai pockok második felső zápfoga egészen különös szerkezetű, a belső foghasáb mély beöblösödéssel két részre osztott. Mindez kitűnően látható a mellékelt fényképeken és az eredeti fényképfelvételek segítségével készült rajzokon. Ilyen, vagy ehhez hasonló fogszerkezetet pockon még nem észleltem. Különös, hogy ez a sajátság csak az egyik (4176 2) állaton fejlett tökéletesen, míg a másikon (4176/1 sz.) csak nyomokban látható és pedig jól a jobboldalon, gyengébben a baloldalon. Észlelhető ez a sajátság a csernahorai példányon is és pedig hasonlóan gyengén, mint az előbbi példányon. Kétségtelen, hogy a két utóbbi példány második felső zápfogának belső hasábján ez a beöblösödés csekély, sőt egyik oldalon a kritikus pont zománcának elvékonyodása anynyira nem szembetűnő, hogy annak aki az első példány beöblösödését nem látta, talán fel sem tűnik. Viszont az is kétségtelen, hogy az elsőt ismerve, lehetetlenség fel nem ismerni a többin is a fognak ezt a beöblösödésre való hajlamát, a beöblösödés kezdeményét. Nyilván egy kialakuló félben levő tulajdonsággal állunk szemben, mely többé-kevésbbé kifejezetten, de egységesen jellemzi mind a középerdélyi, s valószínűen mind a csernahorai havasipockokat. A Microtus ulpius fogazatáról Miller migyon szűkszavúan nyilatkozik. Mindössze annyit mond róla, hogy fogazata olyan, mini a Microtus niualisé, míg az első alsó zápfog elülső sisakalakú hurokja rendesen hasonlít a Microtus nioalis aquiíanius-éhoz (ez utóbbi a francia Pireneusokból ismeretes.) Az ulpius fograjzát eddig seholsem közölték. Kérésemre 21 évvel ezelőtt, még THOMAS OLDEIELD lerajzoltatta az ulpius fogazatát és ezt el is küldte. Most sikeresen felhasználhattam ezt a rajzol, melyet le is közlök. A rajzon ft radnai pockokról jellemző fogsajátosság nem észlelhető! A cernahorai havasipockokból 1935-ben SAGAN lengyel zoologtis nagyon szép sorozatot gyűjtött. 1938-ban Budapesten, majd Bécsben tanulmányozta ezt az anyagot. Ebből az anyagból kapott múzeumunk is egy példányt. Majd kitört a háború. SAGAN dolgozatának sorsáról nem sikerült semmit sem megtudnom, s így nem ismerem vizsgálatainak végső eredményét sem. Lehet, hogy a második felső zápfog sajátságait ő is észlelte, de az is lehet, hogy az elniosódottsága következtében elkerülte figyelmét. Minthogy azonban ma már hazai faunánk is érdekelt ebben a kérdésben, nem tehetek mást' mint új névvel ruházom fel a radnai havasi pockokat, s azokat lelő-