Rotarides Mihály (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 33. (Budapest 1940)

Dunajewski, A.: Beiträge zur systematischen Stellung der karpatischen Habichtseule

ADATOK A KÁRPÁTI HOSSZÚFARKÚ BAGOLY RENDSZER­TANI HELYZETÉNEK ISMERETÉHEZ. Irta: DR. DUNAJEWSKI A. (Warszawa). Az európai hosszúfarkú baglyokat legutóbb STEGMANN (1932) Strix uralensis liturata TEGM. néven különbözteti meg az Ural­begységben fészkelő törzsfajtától. A Kárpátok hosszúfarkú baglya azonban nem egyezik sem a törzsfajtával, sem a nowogrodeki pél­dányokkal. A Kárpátok északi lejtőin gyűjtött hosszúfarkú baglyok sokkal sötétebbek, mint a liturata. A hasi oldal alapszíne mindig sár­gás vagy rozsdás színű, a foltozás sötét barna, a szem körüli fátyol barnás és a szem körül sötét koncentrikus körök nyomai mutatkoz­nak. A kézevezők világos és sötétebb mezői nem ütnek el egymástól annyira, mint a liturata-nál. A hát színezete is általában sötétebb, mint a liturata-Ji. A nagyságbeli különbséget kivéve, a kárpáti hosszúfarkú baglyok sokkal élesebben ütnek el a Uturata-i6\, mint az a törzsfajtától. A hát foltjai általában nem nagyobbak, mint a liturata-nál. A tollakon két oldalt húzódó világos mező, a kárpáti példányok hasi tollain mindig, a háton pedig a legtöbbször sötét. Az ábrán (lásd a német szövegben) a válltollak színeződését látjuk: A) az uralensis, liturata fajtákon és a „carpathica" világos változatain —- ezt a nevet csak egyszerűség kedvéért és nem nevezéstani szempontból használ­juk —, B) a „carpathica" sötét változatán, C) kivételes esetben a fe­hér mező egy kis kerek folttá zsugorodik össze. Ilyenkor a toll kö­zepe dióbarna, a szélei pedig rozsdásbarnák. Mivel ilyen esetben a világos részek valamennyi tollon sötétek, az egész madár kávébarna színezetű. 14 vizsgált példány mérete: $$ 385—390 mm.; $? 389—402 m.; - - 377—418 m. Farok hossza 290—325 mm. Az osztrák, horvát és sziavon példányok méretei SASSI közlése alapján kisebbek {$$ 355— 380, 9? 360—385, -- 350—375; farok 270—320 mm.) Ugyanígy az északnyugat-kárpáti két példány (szárny 362, 365 mm., farok 293, 296 mm.). Azonkívül ezek a példányok világosabbak is voltak, mint a „carpathica", ezek a liturata-tól valamivel sötétebb színezetükkel és sokkal hosszabb farkukkal térnek el, nincs kizárva, hogy ezekre a S. u. macroura WOLF nevet kell felújítani. A jelenlegi anyag még nem elegendő ahhoz, hogy a „carpa­thica"-t mint jó földrajzi fajtát elválasszuk. A „carpathica" elterjedésének északi területén, a Felső-Prut és Dnyeszter vidékén ÉK.-Podoliáig, gyakran fordulnak elő kávébarna

Next

/
Oldalképek
Tartalom