Rotarides Mihály (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 32. (Budapest 1939)

Móczár, L.: Redősszárnyú darazsaink (Fam. Vespidae) elterjedése a történelmi Magyarországban

Alapfannáját a 23—23 % nyugatmediterrán és északeurópai, a 17.9 % holarktikus, a 12.8—12.8 % pontomediterrán és európai fajok szolgáltatják. Mint színező elemet kell felemlíteni a 7.6 % palaearkti­kus és a 2.5 % középeurőpai fajokat. Az északeurópaí fajok az Al­pokból, Karinthia felől nyomultak be. Középeurópai faja kevesebb van, mint az előző körzetnek volt, e tulajdonsága déli fekvésével függ­het össze. Az Alföld, a Dunántúli Középhegység, a Mecseken át állan­dóan emelkedő nyugatmediterrán fajok százaléka az ország egész terü­letén ebben a körzetben a legnagyobb. A Karszton érdekes faunának kell lennie, sajnos errevonatkozólag még semmi adatunk sincs. — Faunájára jellemzők anyugatmediterrán, északeurópai, pontomediterrán és a közép európai fajok, 3. körzet: Adriai tengerpart. Erről a területről az eddig ismert fajok a következők: 1. Macrovespa crabro, Dolichovespula media, silvestris, norve­gica var. saxonica, Vespa ruf a, germanica, vulgaris. II. Eumenss coarctâtus, var. obscurus, var. mediterraneus, Odynerus Daniid, Po­listes gallica, opinabüis. III. O. parietum, var. gazella, var. reni­maculata, minutus, reniformis, laevipes. IV. O. gracilis, oviventris, callosus, quadrifasciatus, var. nigripes, P. Kohli. VII. Discoelius zonalis, E. arbustorum, 0. Chevrieranus, graphicus, floricola, femo­tatus, spiricornis. VIII. E. unguiculatus, O. nugdunensis, alpestris, egregius, innumerabilis, ephippium, Rhynchium oculatum, P. foede­rata, M. orientális. X. O. limbiferus. Az alapfauna legnagyobb részét (az össz. fauna 24.3 %-át) pon­tomediterrán elemek alkotják, melyek az egész ország területén a tengerpart felé növekedve itt érik el a maximumot. Hogy nem az Alföldön találtuk a legtöbb pontomediterrán fajt, annak az aránylag hiányos gyűjtésekből származó pontatlanságon kívül az is lehet az oka, hogy a Földközi Tenger partvidékén melegkedvelő fajok elter­jedésének nagyobb lehetőség kínálkozott, mint a többé-kevésbhé erősen függőleges tagoltságú szárazföldön. Jelentős szerepe van az alapfaunában a 18.8—18.8 % nyugatmediterrán és holarktikus ele­meknek, továbbá a 13.4 % északeurópai elemnek. Színező elemek: palaearktikus és európai (10.7—10.7 %) elemek, továbbá a fauna jel­legéhez szorosan hozzátartozó, 2.6 %-ban jelenlevő illyr elem. — Jel­lemző a faunára aponto- és a nyugatmediterrán fajok nagy mennyisége.

Next

/
Oldalképek
Tartalom