Rotarides Mihály (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 32. (Budapest 1939)

Móczár, L.: Redősszárnyú darazsaink (Fam. Vespidae) elterjedése a történelmi Magyarországban

több vonatkozás fűzi ehhez a kerülethez, mint a Carpaticumhoz. Az Alföld területére félszigetszerűen benyúló, erős inszolációjú hegyoldala sok tekintetben emlékeztet a budapesti Sashegyre. Jellemző keleti, mediterrán fajokat találtam magam is a hegyen, így a Myrmecocystus viaíicus var. orientális FoR.-t (Fam. Formicidae), mely hazánkban még a Sashegyen, Mezőségen és a Kazánszorosban él. Ugyanitt találtam egy jellemző mediterrán fajt is (Macropis Frivaldszky Mocs., 13). Mediterrán elem pedig a Carpatieum hegyeire már nem hatol fel. A 2. kerületben az eddig gyűjtött fajok a következők: /. Macrovespa crabro, Dolichovespula media, silvestris, norvegica var. saxonica, Vespa rufa, germanica, vulgaris. II. Eumenes coarctâtus, var. pomiformis, var. mediterraneus, Odynerus Danticî, parvulus, var. orbitális, antilope, Polistes gallica, opinabilis. III. O. parietum, minutus, reniformis, Pterochilus phaleratus. IV. O, murarius, callosus, quadrifasciatus var. nigripes, P. Kohli. VI. O. poecilus. VII. O. murarius nidulator, Rossii, Alastor atropos. VIII. O. nugdujiensis. IX. O. jucundus. Az előbbi kerülettel együtt hazánk egyik legkevésbbé felkutatott területe. Nagy hasonlóságot mutat a Dunántúli Középhegység vidékéhez, de attól több tekintetben különbözik. Alapfaunája 25.9% holarktikus, 22.2 % palaearktikus, 14.8—14.8 % európai és északeurópai elemekből áll. Színező elemei: 11.1% nyugatmediterrán, 3.7-—3.7% középeurópai, pontomediterrán és pontusi elem. Az északeurópai elemek százaléka valamivel emelkedett. Ez minden bizonnyal a Mátra tekintélyes magasságával és a Kárpátok közelségével függ össze. Pontomediterrán fajainak százalékos értéke viszont az előbbi körzethez viszonyítva csökkent (8.7 %-ról 3.7 %-ra). Nevezetes az egyetlen pontusi fáj jelenléte. — Faunájára jellemzők az északeurópai, nyugatmediterrán és a pontusi fajok. - III. kerület: Carpatieum. A Kis Kárpátoktól a Damogléd hegységig húzódó magas hegyvidéket nevezzük Carpaticumnak. Határvonalát ott húzhatjuk meg, ahol magas hegyvidékeink az Alfölddel vagy alacsonyabb hegyeinkkel találkoznak. Faunáját azért ismerjük ilyen jól, mert gyűjtőink a tengerpart után legtöbbször a magashegyi üdülőket keresték fel szabadságuk idején. Jellemző az egész területre a boreo-alpesi fajok jelenléte, melyeknek a Kárpátok egyúttal déli elterjedési határa is. A kerületet 5 jól jellemezhető körzetre lehet felosztani, u. m.: 1. kör*-