Rotarides Mihály (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 32. (Budapest 1939)

Móczár, L.: Redősszárnyú darazsaink (Fam. Vespidae) elterjedése a történelmi Magyarországban

Magyarország állatföldrajzi irodalmának áttekintése. Míg Magyarország növényföldrajzi viszonyaival a botanikusok munkájának eredményeképen nagyrészt tisztában vagyunk, állatföldrajzáról ezt még nem mondhatjuk el. Hazánk több, nagyobb érdeklődésre számottartó területe még alig van felkutatva, az utóbbi években nagy lendülettel megindult faunakutatás azonban minden bizonnyal nagyban hozzá fog járulni hazánk állatföldrajzi képének megalkotásához. Ezzel a témakörrel először CHERNÉL, NAGY JENŐ, ENTZ és SziLÁDY foglalkoztak. Az első kísérletek után írta meg Soós (18) az eddigi kutatások eredményeit összefoglaló értekezését, melyben a Mollusca-fauna alapján szabja meg Magyarország állatföldrajzi kerületeinek határait. Állatföldrajzi felosztása a későbbi kutatóknak alapul szolgál. Nyomában egymásután jelennek meg az Araneák, Tenebrionidák és a Lepidopterák viszonyait tárgyaló értekezések: KOLOSVÁRY (5), KASZAB (4), SZENT-IVÁNY (19, 20). Az egyes csoportok különböző életviszonyainak megfelelően sem az említett szerzők térképei, sem az én állatföldrajzi elhatárolásaim nem egyeznek meg teljesen. A faunánk összetételére vonatkozó előttem kialakult kép és az ennek alapján megszerkesztett állatföldrajzi térkép az eddigi szerzőkétől a következőkben különbözik: Soós a 30 %-os endemikus Mollusca-fauna alapján hangsúlyozza, hogy faunánk elszigetelt, és térképét is faunánk meglehetős egysége következtében csak 3 kerületre osztja fel. Ezzel szemben a nemrég lezárt entomologiai vizsgálatok arra az eredményre vezettek, hogy faunánk nagymértékben kevert és pedig főleg mediterrán, pontusi és boreo-alpesi elemekből tevődik össze. Ilyen és még más elemeknek hazánkban való ily változatos előfordulása szükségessé teszi, hogy hazánk területét kisebb egységekre osszuk fel. Hogy ezek a fajok valóban hazánk területén találkoznak és keverednek egymással, arra szolgáljon három faj elterjedési térképe (1. 2. 3. ábra XXX. old.) Endemizmusaink száma is sokkal kevesebb, mint a Mollusca-csoporté (30 %). Macrolepidoptera 0.6 %, Coleoptera 2 %, Hymenoptera 2.5 % ! A másik, már kevésbbé jelentős különbség az egyes kerületek határaiban található meg. SZENT-IvÁNY és KASZAB nézetét teszem magamévá, amikor Soós Pannonicumának 4. kerületét és a Carpaticum 4. kerületének egy részét én is „kerület"

3 rangjára emelem. 3 A „kerület" és „körzet" elnevezést DUDICH ENDRE tanácsára használom a magasabbrendű állatföldrajzi területegységet jelentő regio, alregio és tartomány helyett.