Rotarides Mihály (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 32. (Budapest 1939)

Noszky, J.: A kiscelli agyag Molluszka-faunája. I. rész. Lamellibranchiata

287. Teliina cfr. eogassiensis SACC. (SACCO : 29. XXII. 22.) 21.5/9.5 mm-es, baloldali teknőnek megfelelő kőbelünk, az olasz Bartonianoból (Gassino) leírt formával egyezik erősen. 288. Teliina praepostera KOEN. (KOENEN: LXXXVIII. 10.) 3 drb. többé-kevésbbé sérült, kétteknős példányunk a lapos, északnémet oligocén fajjal jól megegyezik. Méretük 22/15 mm között van. 289. Teliina cfr. lamellulata EDW. (KOENEN: XC. 3—4.) Az erős béjiemezekkel borított, lattorfi fajt egyetlen, meglehetősen összenyomott, jobbteknőnek megfelelő és meglehetős sok héjmaradványt megőrzött kőbél képviseli. Egy másiknak is megvan a maradványa a kőzetben; de az összetörés veszélye nélkül nem lehet kiszabadítani. Mérete 26.5/21 mm, tehát valamivel nagyobb, mint az északnémet faj. 290. Teliina cfr. intexta BEYR. (KOENEN: LXXXIX. 10—12.) A nemcsak Lattorfban, hanem a németországi magasabb oligocénban is gyakori, kistermetű formából egyetlen, 14/15 mm-es, balteknőnek megfelelő, sima kőbelünk van. Alakja, bárha a héjon csupán a lecsapott hátsó részlet és a jól kiálló gerinc maradt meg, a formát mégis a fenti fajhoz számíthatóvá teszi. 291. Tellina serrata REN. mut. pusiola COSSM.—PEYR. (COSSM.— PEYR.: 5—6.) A francia (merignaci) Burdigalienből leírt, kicsiny T. serrata változat egy 9/6.5 mm-es, jól megtartott, kettős kőbél alakjában (közepes héjmaradvánnyal) került elő anyagunkból. 292. Tellina (Capsa) lamellosa nov. sp. (III. T. 9. f.) Ez a kicsiny, 13/10 mm-es Capsa jólmegtartott, jobbteknőnek megfelelő kőbél. A miocénkori C. lacunosáktól és változataiktól több tekintetben különbözik. A hátsó perem közelében levő behajlás hiányzik róla. A búbból kiinduló, hátsó peremgerince erősen fejlett. A búb nem nyúlik ki előre, hanem csupán a héj széléig ér. A felső perem íve majdnem vízszintes. Hátsó részének nagysága majdnem háromszorosa az elülsőnek. Növekedési vonalaknak megfelelő lemezek sűrűn beborítják. 293. Tellina (Macoma) cfr. lata GMEL. (SACCO : 29. XXII. 49.) Az olasz pliocénben elég gyakori fajhoz hasonló, jobbteknő töredéke került ki anyagunkból, mely jellegzetes alakjánál és erőteljes növekedési vonalainál fogva leginkább ide volt sorozható. 294. Tellina (Macomopsis) elliptica BR. (SACCO: 29. XXII. 37— 40.) A közismert és a mediterrán-övi pliocén-miocén rétegekben gyakori fajnak számos, jobb-rosszabb megtartású, kisebb-nagyobb kőbele került elő. Egyeseken héjtöredékek is vannak.