Rotarides Mihály (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 32. (Budapest 1939)
Zsivny, V. ; Tóth, G.: Újabb fosszilis gyanta a kiscelli agyagból
lánkjainak színe halványsárgás — sárgásbarna, néhol csaknem víztiszta. A gyanta belsejében — úgylátszik repedések mentén — zavaros fehér, könnyen hajlítható, de szívós hártyácskák figyelhetők meg. Az elemzett anyagba sem a víztiszta részből, sem a hártyás anyagból nem került. Törése kagylós. Fajsúlya 1.018 (20° C Pyknometer). Keménysége 2 Vo körüli. Dörzsölve elektromos lesz. A törésmutató meghatározása a beágyazási módszerrel, a mikroszkóp tubusának mozgatásánál fellépő fényszegély viselkedése alapján nátriumfényben 25.6—26.4° C, tehát 26° C körüli hőmérsékleten történt. A gyanta különböző sárgás-barnás árnyalatú részeinek viselkedésében az alkalmazott módszernél észrevehető különbség nem mutatkozott; valamennyinek törésmutatója a szegfűolaj és a nitrobenzol törésmutatója: 1.540 és 1.550 közé esik, tehát 1.545 körüli. 6 A fentemlített csaknem víztiszta részek törésmutatója a szalicilsavas metileszter és szegfűolajé: 1.535 és 1.540 közé esik, vagyis 1.538 körüli. A hártyaszerű anyagé pedig 1.496 (metaxilol) és 1.502 (cédrusolaj) közé esvén, 1.499 körüli. Meg kell még jegyeznem, hogy a gyantának a törésmutató meghatározásnál alkalmazott folyadékokban való oldódása a vizsgálati idő alatt nem volt megfigyelhető. A folyadékok törésmutatója refraktométerrel ellenőriztetett. Éles olvadáspontja nincsen; hevítve előbb megbarnul, majd lassanként folyóssá válik és gyantás-aromás szagot terjesztve elillan; közben csak csekély mennyiségű kénhidrogén fejlődik. A könnyen oldódó gyanta-féleségekhez tartozik. Borszeszben és faszeszben alig, meleg benzinben, benzolban és kloroformban jól, hideg szénkénegben játszva oldódik. Szénkéneges oldata erősen balra forgat: [«] so = _(100 X 0.82°) : (4 X 0.4740) = —43° ami az ásvány szerves eredetére vall. Mikrómetódusokkal végzett kémiai elemzéséhez cca 1 mm vastagságban halvány gyantasárga színű, teljesen átlátszó és gondosan kiválogatott zárványmentes részeket használtunk fel. A gyanta vákuumban 110° C-nál 0.2 % nedvességet veszített. A kiszárított gyanta elemzési adatai a következők: világos-olivzöld" volt, „Die Farbe ist an den Rändern braun, in der Mitte stellenweise olivengrün"; ZECHMEISTER, TÓTH, KOCH, loc. cit. 503, ill. 61. 6 Az eredeti kiscellit (a darab leltári száma \v 84) törésmutatóját ellenőrizve, azt Koch adatával (n 2 ^ = 1-5418) kielégítő összhangban a két említett határ közé esőnek, vagyis ugyancsak 1-545 körülinek találtuk.
