Rotarides Mihály (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 32. (Budapest 1939)

Noszky, J.: A kiscelli agyag Molluszka-faunája. I. rész. Lamellibranchiata

148. Leda (Lembulus) elata KOEN. nov. var. kiscelliensis. (?). — Egyetlen, 6/4 mm-es, jobboldali teknőnek megfelelő, elég sok héjmaradványt megtartott kőbelünk KoENENnek törzsfajától (KOENEN: LXXV. 1—2.) zömökebb termetében, mellső peremívének tompább, gyöngébb voltában és héja meglehetős simaságában különbözik. 149. *Leda (Yoldia) obliquestriata (Hofm.) BOGSCH. (BOGSCH. III. 6.) HOFMANN nomen nudumát 1929-ben BOGSCH írta le. Egyúttal a fajt ábrázolta is. Az idetartozó alakok elég gyakoriak anyagunkban is. 150. *Leda (Yoldia) perovalis KOEN. (KOENEN: XXV. 2—3.) A szóbanforgó északnémetországi oligocén fajhoz tartozó formák a mi anyagunkban is gyakran fordulnak elő. Jó részük persze nem a legjobb megtartású. 151. Leda (Yoldia) perovalis KOEN., nov. var. pannonica. (?). Egyetlen, 6.5/3.5 mm átmérőjű, jól megtartott balteknős példányunk abban tér el a fenti törzsfajtól, hogy még a 3-as számú ábrával jelzett unterbergi alaknál is jóval zömökebb. Koncentrikus héjdíszítése jóval gyengébb. Búbja ellenben feltűnően kiemelkedő. 152. Leda (Yoldia) cfr. longa BELL. (SACCO : 26. XII. 35—40.) A Póvölgy fiatalabb, pliocén-miocénkori képződményeiben gyakori fajhoz egyetlen 7/4 mm-es balteknőnk számítható, bár a búbjának kiugrása s héjának domborúsága is erősebb valamivel. 153. Leda (Yoldia) variáns WF. (WOLF: XXI. 10.). Ennek a bajorországi oligocénből leírt fajnak igen sok kisebb-nagyobb példánya került elő anyagunkból. Ezek közül bizonyára számos varietás kerülne ki, ha nem volna a WoLFtól leírt faj nála is olyan nagy variációs határok közé véve, ill. a mi aprócska formáink jobb megtartásúak volnának. 154. Leda (Yoldia) variáns WF. var. (?). WOLF, törzsalakjával (WOLF: XXI. 10.) többé-kevésbbé egyező példányokon kívül vannak ebből az alakkörből olyan formák is, amelyeket már semmiképen sem lehetett azonosítani WoLFnak jelzett fajával. Ezek rendszerint jóval domborúbbak. Koncentrikus héjdíszítésük ellenben gyöngén fejlett. Kinyúló, mellső részük pedig egyszerűbb kifejlődésű. 155. Leda (Yoldia) cfr. nitida BR. (SACCO: 26. XII. 14—17.) A dél- és középeurópai régiókban, úgy a miocénban, mint a pliocénban nagyon elterjedt fajhoz közel álló számos példány került ki anyagunkból. 156. Leda (Yoldia) nitida BR. cfr. var. pliogenei SACC. (SACCO : 26. XII. 24.) Ebből az erősen kiduzzadó, boltozatos (olaszországi Pia-