Rotarides Mihály (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 32. (Budapest 1939)

Noszky, J.: A kiscelli agyag Molluszka-faunája. I. rész. Lamellibranchiata

rámutat, szintén jelentős közük lehet a faunabeli különbségekhez, semmi esetre sem szabad az ő adatait egyszerűen a mienk, vagyis a HARMAT-féle és a többi nagy anyagból kapott eredmények mellé állítva megkísérelni a szokásos faunisztikai és geológiai stb. összehasonlításokat és következtetéseket. Csak a hasonló méretű gyűjtések keresztülvitele révén kapott, arányos anyag feldolgozása után tűnhetnek ki igazán a különféle faciesbeli, vagy szintbeli különbségek. Érdekes jelenség azonban, hogy a BOGSCH feldolgozta pasaréti, kis Molluszka faunában a 10 fajból 4, szóval majd a fele olyan, ami az újlakiból (illetőleg tulajdonképen a szépvölgyiből) még nem volt ismeretes; vagyis új faj, illetőleg új előfordulás. Ez pedig a faciesbeli különbségeken kívül főképp arra vezethető vissza, hogy a kiscelli agyagot létrehozó tengerrészekben jelentős, az eddig ismertekénél jóval nagyobb fajszámmal éltek a Molluszkák, amit az alább ismertetett, főként az ú. n. kiscelli bánya feltárásából vett Lamellibranchiata-faunánk is határozottan igazol. Csakhogy ezek megismerése a fentebb érintett nehézségek miatt nem igen haladhatott előre olyan mértékben, mint kellett volna, amíg t. i. a szükséges, igazi gyűjtések meg nem indultak. A palaeobiologiai facieskülönbségek kiscelli agyagjainkban, az említett, beléjük települt, homokköves stb. beágyazásoktól eltekintve, igen jelentősek. így pl. a kiscelli téglagyártól alig néhány száz méterre északra lévő, Bohn-féle téglagyár kráterforma, jókora mélységig hatoló feltárásában igazi értelemben vett kiscelli agyag, t. i. a Foraminifera-dús mélyebbvízi képződmény voltaképen nincs is meg, illetve igen alárendelt szerepű. Csak a felső, ma már nem igen bányászott padokban észlelhető. Anyagának zöme valami terresztrikus, lagunális iszapból képződött, amelyből a Foraminiferák jóformán teljesen hiányzanak. Ellenben édesvízi halak és teknősök (121b) maradványai, a rengeteg növénymaradványon és a másodlagosan (markazitok oxidációjából) most is képződő gipszkristály csoportozatokon kívül, amelyek egyes rétegfelületeken százszámra hevernek, vannak benne elég bőven. A Bohn-téglagyári rétegek, az egyáltalában nem, vagy csak igen gyengén palás, tényleges kiscelli agyagoktól vékonypalás voltukban is különböznek. Hasonló vékonypalás (de már Foraminiferákat és helyenkint bőséges kagyló és csiga hullamezőket tartalmazó) rétegek fellépése észlelhető a Nagybátony-Újlaki téglagyárban lévő nagy keletnyugati csapású vetődés felemelt szárnyában, amely tehát lényegében elütő facies az előbbitől is.