Rotarides Mihály (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 32. (Budapest 1939)

Noszky, J.: A kiscelli agyag Molluszka-faunája. I. rész. Lamellibranchiata

XXXII. ANNALES MUSEI NATIONALIS HUNGARICI. 1939. PARS MINERALOGICA, GEOLOGICA ET PALAEONTOLOGICA. A KISCELLI AGYAG MOLLUSZKA-FAUNÁ JA. I. RÉSZ. LAMELLIBRANCHIATA. Irta: DR. NOSZKY JENŐ (Budapest). (Az I—

III. táblával). Budapest építkezésének, illetőleg téglagyártásának már régóta legfontosabb nyersanyaga a középső oligocénbe (Rupelien) sorozott, tetemes vastagságii tengeri agyaglerakodás, mely a budai hegység régibb, diapir rögeit környezi és amelyet régi geológusaink a Kiscelli Plató, illetőleg párkánysík alján lévő, nagy téglagyárak feltárásaiban kapott adataik alapján kiscelli agyagnak neveztek el. A friss állapotában kékes-szürke, mállottan sárgás (117) kiscelliagyagot, illetőleg az azonos geológiai szintbe tartozó és többnyire hasonló faciesben kifejlődött képződményeket úgy a DNy-i (dunántúli), mint az ÉK-i (p a 1 ó c f ö 1 d i) Magyar Középhegységben számos helyen megtalálták már a fúrásokban. Kisebb-nagyobb vetődések helyenkint a felszínre is kiemelik. A 3—400 m (sőt az új városligeti fúrás adatai szerint 500 m [128]) vastagságot is elérő képződmény nemcsak fővárosunk környékének, hanem a Magyar Medence északi peremének felépítésében is nagy szerepet játszik, továbbá az egyre nagyobb jelentőségű hévvizeinknél is, mint azokat létrehozó záróréteg, valamint az újabb időben megindult középhegységi olajkutatásainknál, mint anya-, illetve záró-réteg. Geológiai viszonyaival és faunájával SZABÓ JÓZSEF (19, 52), HANTKEN MIKSA (28, 36, 45, 46, 53) és HOFMANN KÁROLY (44, 47, 54) ríttörő vizsgálataitól kezdve egész sora (71, 86, 88, 91, 92, 94/b, 96, 97, 97/b, 101, 102, 105, 106, 109, 110, 111,111/b, 112, 113, 114, 115, 116, 117, 118, 119, 120, 120/b, 121, 121/b, 125, 126, 128, 129,) foglalkozott a magyar geológiai munkáknak. A kutatók elsősorban a budavidéki előfordulásokkal foglalkoztak, ahol a nagyszabású mesterséges feltárásokban az egyébként elég nehezen gyűjthető, gyéren elszórt és többnyire nem a legjobb megtartású kövületekből beható munka révén mégis csak érdemesebb anyag kerül ki, mintha csupán a természetes feltárások málékony agyagának makrofaunájából próbáljuk kiszedni a néhány