Pongrácz Sándor (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 31. (Budapest 1938)

Kaszab, Z.: A történelmi Magyarország Tenebrionidái

szubrégiójába tartozik. Mint ilyen a mediterrán tartománnyal hatá­ros és ennek a következménye az, hogy a mediterrán elemek igen fontos szerepet töltenek be a fauna képének a kialakításában. Föld­rajzi fekvése miatt előre láthatólag kevert faunával van dolgunk. Olyan szigeti faunáról, mint amilyent Soós állapított meg és ame­lyet a 30% endemikus csigafaunára alapít, a Tenebrionidáknál nem beszélhetünk, éppen az endemikus fajok csekély száma miatt (1,9%.) A bogarak rendjének egészét tekintve is ugyanez áll. (Az endemikus fajaink száma, a barlangi bogarakkal együtt, beleszámítva Horvát­ország területét is, nem éri el a 3%-ot.) A többi rovarrendekre is ugyanez áll: Macrolepidoptera SZENT-IVÁNY megállapítása sze­rint 0, 15%, Hymenoptera MÓCZÁR megállapítása szerint 2, 5%. Magyarország állatföldrajzi felosztását nálunk már többen meg­kísérelték, így CHERNÉL a madarak, IFJ. ENTZ a Molluskák, SZILÁDY a déli elemek csökkenése, NAGY a madarak, Soós a Molluskák alap­ján. Soós az összes előző dolgozatok bírálatát és értékét a „Magyar­ország állatföldrajzi felosztása" c. dolgozatában adta, úgy hogy én csak az utóbbival foglalkozom. Soós hazánkat három tartományra és mindegyiket több altar­tományra osztja. Ezek a tartományok a következők: I. Pannonicum. II. Carpathicum. III. Illyricum. Ez a felosztás bizonyos módosításokkal a bogarakra is érvényes. Azonban e tartományok egyike sem homogén, amin több régió felállításával próbálok segíteni. Ezek a főbb módosítások a követ­kezők: Soós az Alpok végső nyúlványait, amelyet a botanikusok Nori­cum, illetőleg Praenoricum névvel illetnek, a Pannonicum 3. alrégió­jának fogja fel. Ez a felfogás a bogarakra nézve nem fogadható el, mert a terület tágabb zoogeographiai értelemben inkább a Kelet­alpokhoz tartozik és nem a Pannonicum-hoz. önálló régióként való felfogását indokolja az a megállapítás is, hogy a Noricumban telje­sen hiányzik a Pannonicum legjellemzőbb faunaeleme, a pontusi elem. Az Alduna, Domogled, Herkulesfürdő vidékét a Carpathicum­tól különálló régiónak veszem. Ennek a régiónak a felállítását az a sok balkán-félszigeti endemikus faj teszi indokolttá, melyek, kazánk­ban csak itt élnek, a C arpathicumban nem terjedtek el és így a területnek a Balkánnal való legszorosabb kapcsolatát fejezik

Next

/
Oldalképek
Tartalom