Pongrácz Sándor (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 31. (Budapest 1938)

Kaszab, Z.: A történelmi Magyarország Tenebrionidái

A rágok (mandibulae) meglehetősen egyforma alkotásnak, rövidek, erősek. Rövid fog és kissé hosszabb és erősebb moláris részszel. A lacinia mobilis rajta megtalálható. Az alsó állkapocs (maxillae) is hasonlóan egy típus szerint van felépítve. Gyakran az alsó ajak egészen elfedi, úgyhogy csak a maxilla hegye látható, máskor pedig a maxilla egészen az alapjáig fedetlen. Az előtör (prothorax) nagyon kiilönbözőképen alakult. A mellső lábak ízületi vápája zárt (a Boros kivételével), a mellső csípők gömbidomúak, vagy gyengén harántosak, sohasem emelkednek ki kúpalakúan. A prosternum a csípőket mindig elválasztja egymástól. A szárnyfedők (elytra) a potrohot erősen körülfogják. Oldalán körülfut egy keskeny szegély, mely csak nagyon ritkán hiányzik egészen; ez az „Igazi-epipleura". E mellett húzódik egy ennél lényegesen szélesebb szegély, az „Ál-epipleura", mely nem más, mint a szárnyfedők lefelé hajló része, melyet legtöbbször éles borda választ el a szárnyfedőtől. A szárnyatlan fajoknál a szárnyfedők a középvonalban össze is nőhetnek egymással. A pygidium néha fedetlen. A hártyás szárnyak (alae) csak kevés csoportnál vannak jól kifejlődve. Gyakran egészen, vagy részben hiányzik. Nagyobb szisztematikai értéket nem lehet neki tulajdonítani. Az utómell (metasternum) gyakran rövid, úgyhogy a hátsó és a középső csípők közel kerülnek egymáshoz. A csípők harántosan állanak, a középen sohasem érintkeznek, mert itt az első potrohszelvény folytatása elválasztja őket egymástól. Minél szélesebb az első potrohszelvény folytatása a hátsó csípők között, annál közelebb esik egymáshoz a középső és a hátsó csípő. A potroh (abdomen) 5 szelvényből áll, melyhez ritkán egy hatodik is csatlakozik. Az első szelvénynek előre felé a hátsó csípők közt van a folytatása és a kialakulásának szisztematikai értéke is van. Gyakran a 3. és 4., a 4. és 5. szelvény között fénylő ízületi hártya van, melynek jelenléte, vagy hiánya a természetes rendszerezésben igen fontos. Feltűnő ivari dimorfizmus a Tenebriodtikon elég gyakori jelenség és a legkülönbözőbb formákban jelentkezhetik. A hím ivarkészülék egyszerű felépítésű, szimmetrikus. Három rész különböztethető meg rajta: pars basalis, paramerek és penis. Az ivarkészülék alakja rendkívül változatos és igen fontos szisztematikai bélyeg, különösen a fajok elkülönítésekor. Sajnos ennek vizsgálatára a kutatók nem szenteltek eddig nagy figyelmet. Annales Musei Nationalis Hungarici XXXI. 2