Pongrácz Sándor (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 31. (Budapest 1938)

Gaál, I.: Az egriekkel azonos harmadkori puhatestűek Balassa-Gyarmaton és az oligocén-kérdés

es a ref. templommal) általában magasabb térszínen épült,

1 mint az alsó város. De igazolja ezt a vetőt a nyereg É-i lejtőjén levő forrás is. lA lezökkenés méreteiről fogalmat nyújt az alsó városban, 1911ben végrehajtott artézi fúrás szelvénye. Ebből az tűnik ki ugyanis, hogy a mintegy 149 m-ig átszelt agyag, homokos agyag, finomabb és durvább szemű homokkő-rétegek egymást váltogató csoportját az alsó miocén magasabb szinttájába kell helyeznünk. Ennek fekűjében, 269.5 m-ig homokos szürke agyagon haladt keresztül a fúró. Ez 1. rajz. A balassa-gyarmati Fehér-hegy. I. Baintner-, II. Fischer-, III. Karlikféle agyagbánya. — A fehéren hagyott terület az Ipoly jelenkori hordaléka. (Mérték: i : 25.000). a 110 m vastag üledék mutat feltűnő hasonlatosságot azzal, amely a Fehér hegy DK-i lejtőjén a FISCHER meg a KARLIK-féle agyagfejtésekben látható. Ez tehát nem lehet más, mint aquitanicum. Annál is inkább, mert alatta az a rétegcsoport következik, amelyet a Pectunculus obovatus-os katticummal lehet párvonalba állítani. 1 Ebben ugyan terraszképződményeknek is részük van.